A levelet, melynek részleteit idemásolom, kedves levelezőtársam, Fehér Zoltán küldte:
"Kedves Laci,
amint az Emléklapon említed, Galsai Pongrác hagyatéka valóban bomlik, szóródik. Árveréseken nagy számban tűnnek fel a neki dedikált könyvek, valamint kéziratok, főként neki szóló levelek. […]
Az utóbbi idők számomra legkedvesebb, legértékesebb szerzeménye Csorba Győző verskézirata. E megrendítően szép versét sokszor olvastam korábban, s most ez lett tőle az első verskéziratom. A Galsai-hagyatékból került elő, de mivel se kísérőlevél, se boríték nem szerepel mellette, nem tudom, mikor, hogyan küldte el vagy adta át Csorba Győző a verset Galsai családjának. De feltételezem, hogy azon frissiben, ahogy a halálhírt vette, s elkészült a verssel. Kérlek, tedd föl az Emléklapra.
A két kézirat az Antiquarium Hungaricum tegnapi árverésén szerepelt, ott vettem őket."
Kedves Zoli, köszönöm az újabb értesítést, örülök neki, de szomorúan veszem tudomásul, hogy Galsai hagyatéka is széthullik. Sokadszor írom már, szerencsére jó helyre is kerülnek hagyatéki anyagok: pl. hozzád.
A kézirat fotója 1. oldal 
A kézirat fotója, 2, oldal
A "siratóvers" nyomtatott szövege. 

Csorba másik veret is írt Galsai halálakor, amely csak a Hátrahagyott versek c. kötetében jelent meg.

G. P. után
*233

Mert most már biztosan tudod:
mire jutunk – Találj ki valamit
segíts – nyilván tisztulna itt
a folyton mardosó titok

Csak egy silány olcsó jelet
Ha nem hagynák járj túl az őr eszén
igérted nekem s neked én
mikor még töprengtünk veled

Ha vagy még ám de nincs erőd
mert egyetlen pöccintés visszalök
és impotenciád örök
fordulj az Úrhoz s kérd meg őt

Zavarjon ő meg legbelül
rendíthetetlen hittel – nem muszáj
hogy elcsituljon ami fáj
s vegyen ki poklaim közül

S ha semmi nincs: se Úr se te
hát mi marad? szám lebiggyesztenem
s nevetnem cifra vesztemen
leköpnöm szép hitem vele

(VIII. 28.)

A *233. számú jegyzet pedig így szól a kötet végén:

"Jegyzet a versesfüzet előző oldalán: „Galsai Pongrác meghalt. 1988. ápr. 22-én reggel 8 órakor. Ugyanezen a napon reggel ¾ 8-kor lett rosszul. A hét elején 3 napig Bécsben volt, s jókedvűen tért haza. Márta (a felesége) meg akarta kérdezni kezelőorvosát, elutazhat-e, Pongrác nem engedte. Szegény, szegény, szegény!  Margitka is én is nagyon szerettük. Intenzív kórházi kezelése után beszéltem Vele utoljára kb. márc. 25–30 körül. Isten veled, drága Gráci!”; Galsai Pongrác (1927–1988), író, szerkesztő, Cs. Gy. egyik legjobb barátja. Aláhúzások a jegyzetben. Az utolsó mondat a többi írástól külön, a lap jobb oldalán, felülről lefelé olvasható. A jegyzet az egész oldalt elfoglalja, átlósan, a jobb felső sarokból indulva, igen nagy, szépen formált betűkkel írta – szinte rajzolta – a költő. Margitka: Cs. Gy. felesége, Velényi Margit."
Vagyis Csorba a versesfüzetében, a verset megelőző oldalra a fenti bejegyzést írta. Kell-e ennél őszintébb, tisztább, igazabb vallomás egy barátságról?
És igaza van Fehér Zoltánnak, a Túl már c. vers megrendítően szép vers, szerintem a magyar irodalom nagy "siratóversei" (threnos) közé tartozik. Talán Csorba úgy érezte , nem kell a másik, G. P. után című, szintén szép, verset megjelentetni, az előzőt úgysem lehet "túlénekelni". Azért mégiscsak jó, hogy a Hátrahagyott versek között megjelenhetett ez az opusz is… 

Az oldalon már sokszor foglalkoztam Csorba Győző és Galsai Pongrác barátságával, néhány ilyen oldalt most összegyűjtöttem.
Galsai Pongrác temetése 
Galsai Pongrác síremléke
Egy tréfás ajánlás története vidám "körítéssel".
Csorba és Galsai közös fotója.
Csorba Galsaival kapcsolatos történetei A város oldalában c. kötetből.
Még egy mulatságos ajánlás története, 2011. 03. 08-án írtam róla, idemásolom:
2011. 03. 08. Szinte minden mostanában katalogizált kötet külön ismertetést érdemelne, most kettő emelek ki közülük. Az egyik Rainer Maria Rilke Levelek egy fiatal költőhöz c. kis kötete, Szabó Ede fordításában. (Bp. : Egyetemi Ny., 1947. – 35 p.) A kötet érdekessége – ritkaságán kívül – az ajánlásokban rejlik. Az első ajánlás: "Galsai Pongrácnak szeretettel Szabó Ede". Ez teljesen szabályos, nincs is ezzel "semmi baj". Legföljebb annyit fűzhetünk hozzá, hogy Szabó Ede Csorba egyik legjobb barátja lett, kétszáznál több levelet váltottak, Csorbának dedikált Szabó kötetben is találtam levelezőlapot a beteges, érzékeny lelkű költő-műfordítótól… A másik "dedikálás" aztán már igazán mulatságos, jellemzi Galsai és Csorba kapcsolatának humoros, ironikus "alaptónusát". "Csorba Győzőnek ajándékoztam 2.-Ft-ért * Galsai Pongrác". A második ajánlás vége (2.-Ft-ért) Csorba gúnyolódó, de talán nem igazságalap nélküli betoldása. És a költő azért csillagozta meg, hogy a második "ajánlás" alá odaírhassa: "* jav. Csorba Győző". De a "csavaroknak" itt még nincsen vége: a jav. rövidítést Galsai egy beszúrással (íthatatlan) javíthatatlan-ra változtatta. Csorba még tovább alakított a szövegen: Galsai betoldását (íthatatlan) aláhúzta, szögletes zárójelbe tette, s a záró szögletes zárójel után nyomdai jelzést írt, majd a szöveg alatt azt megismételte ezzel a megjegyzéssel: "[ ] érvénytelen Cs. Gy." Csorba nagyon élvezte a jó humort, s akit jól ismert, szeretett, azzal csipkelődni, élcelődni is nagyon szeretett. Ezek közé a jóbarátok közé tartozott, az ajánlások, bejegyzések szerint is, Galsai…