Csorba Győző levelezésének feldolgozása újabb állomásához érkezett: négy "pécsi", helyesebben Pécset is megjárt, Pécsről "elszármazott" alkotó – Galsai Pongrác, Kalász Márton, Lázár Ervin, Szántó Tibor – Csorbához írt leveleit, ill. Csorba hozzájuk írt leveleit (amennyiben felkutatásuk lehetséges) szeretnénk kiadni a Pro Pannonia Kiadónál Csorba születésének évfordulójára, november közepére.

A levelek kötetbe rendezése kapcsán mindig megnézem Csorba könyvtárának köteteit: a levelek írói ugyanis általában megküldték-ajánlották éppen megjelent könyveiket a költőnek. Az ajánlások hol szabványosak, hol meghökkentők, hol mulatságosak, az ajánló alkatától-vérmérsékletétől, a kapcsolat mélységétől, a kötet hangulatától függően. Most éppen Galsai Pongrác köteteit nézegettem, mikor a következő furcsa ajánlásra bukkantam. Vajon mi lehetett a melléklet, s vajon hova tűnhetett? Aztán, talán könyvjelzőként alkalmazta Csorba, a kötet közepe táján megtaláltam a mellékletet.

Csorba humoráért (is) szerette Galsait. Az író sokszor telefonált neki: mikor Csorba felismerte Galsai hangját a telefonban, vagy családtagjai azzal hívták a telefonhoz, hogy „a Galsai keres”, már húzta is maga alá a széket: tudta, hogy a beszélgetés nem lesz rövid. De Csorba előre készült rekeszizmával is egy-egy ilyen beszélgetésre, mert azt is tudta, hogy az nem csak hosszú, de szórakoztató is lesz. Galsai a legrosszabb hírt is úgy tudta előadni, hogy annak könnyfakasztó röhögési roham lett a vége (az "előadói" és a hallgatói „oldalon” egyaránt), s mivel jól tudta azt is, hogy Csorba mennyire imádja a vicces pletykákat, híreket, történeteket a pesti művészvilágból, telefonjaival soha nem okozott csalódást öreg barátjának…

Valószínű, hogy Csorba valahol Galsainál láthatta a mellékelt feliratot, vagy tőle hallhatott róla, s annyira tetszhetett neki az abszurd szöveg, hogy az író szíve megesett a költőn: elküldte neki könyvével együtt. Ilyenformán kétszeresen ajándékozta meg barátját: ügyelt arra is, hogy kötetének ajánlása se legyen „hétköznapi”, valamilyen csavart abban is tartogatott, ahhoz is „hozzáadott”, ugyanolyan rafináltan, mint ahogyan a Pasziánsz szinte minden darabjához…