Most, mellőzve a szokásos bevezetőt, különféle oldalakat ajánlok, először Szabó László Gyula professzor vendégoldalának új bejegyzését. Dr. Tóth István, kedves főiskolai tanárom, posztumusz került az oldalra, Szabó László Gyula professzor pedig – hála Istennek – élőben jelentkezik. Szabó László Gyula professzor pedig – hála Istennek – élőben jelentkezik. Ő nem volt a tanárom korábban, de szerencsémre „nem hivatalos tanárom” lett. Tanárnál is több, magatartásával egyik gyakorlati „életvezetőm”, baráti, „levelező” útmutatóm. (Akárcsak Nagy Imre és Aknai Tamás professzorok, ld. a Csorba vendégoldal szerzőit.) A tudás kiapadhatatlan szeretetére, a soha föl nem adás magatartására tanítottak/tanítanak ők és az oktatás, esetemben az átadás kényszerére. (Ld. „íródeáki vénám” – én sajnos nem a saját tudásomat osztom, hanem másokét… de talán ez is ér valamit.) Megjegyzem Szabó László a Pécsi Tudományegyetemen biológia szakán kislányom – szigorú – tanára is volt, aki jó tanítványként Itáliába is a flóra és a fauna, úgy általában a természet szeretetét vitte magával.

Következzék tehát Dr. Szabó László tanulságos bevezetője a Csorba blogban megjelent és megjelenendő írásaihoz, a hozzám küldött email változatlan szövegével és egyéb ajánlásokkal. Itt olvasható, fogadják, olvassák szeretettel. 

Ajánlataim:

1. A Pécsi Nemzeti Színház ajánlója, „színlapja”: PÉCS „NEKEM: A VÁROS MINDÖRÖKRE” – ősbemutató a Magyar Költészet Napján szövegek és dallamok a Mecsekaljáról egy részben címmel innen érhető el. Bemutató előadás: 2026. április 11. szombat 19.00 Pécsi Nemzeti Színház – Kamaraszínház

Külön köszönet ZÁBRÁDI Mariann-nak a Színház marketing- és kommunikációs menedzserének, aki a Pécsi Nemzeti Színházból megkeresett, Csorba képeket kért és lám, nem felejtette el megemlíteni, hogy Csorba Győző halálának 110. évfordulója van idén. S külön köszönet, hogy Csorba ikonikus verssorait emelték a címbe.

2. A Civil Közösségek honlapja nagyon jó, informatív kulturális honlap, itt elérhetők a programok és mindenféle események. Ajánlom szíves figyelmükbe. Az első helyen kiemelt, szívemnek különösen kedves rendezvény a Vers és Prózamondó Pedagógusok Műhelye költészet napi műsora „Szavak, csodálatos szavak…” címmel. Aki teheti, menjen el, szép élmény lesz! (A vendégoldalon többször is idézem a CKH oldalát!)

3. A szívemnek oly kedves város, Trieszt felülről. Így még én sem láttam. Köszönöm a vezetést kedves cieronéimnak, Christián vejemnek, aki azt hiszem majdnem mindenkinél jobban ismeri a várost és környékét, és kislányomnak, aki ugyanolyan lelkesen és fölkészülten vezetett. Aki teheti, látogassa meg Triesztet és a tengerpartot.

4. Múltidéző a BAMA-ból: 30 éve hunyt el Csorba Győző. (2025. szeptember 20. 16:40) A kitűnő Laufer László 34 kiváló fotója a második képre kattintva. nyílik.

5. Kedves levelezőtársam, Achs Ágnes küldte a linket és azt írta melléje, hogy én jutottam eszébe a képről. Köszönöm;) Bár én nem hiszem, hogy minden könyv helyét tudnám;)

6. Megint elment egy jó és okos ember. Meghalt Ritoók Zsigmond. (Köszönöm Haraszti Katalinnak a linket.) Idézek a bevezetőből: „Mindig nyitottnak kell maradni, az öregedés biztos jele, ha ez ember kezd nem érdeklődni a dolgok iránt“ – vallja Ritoók Zsigmond Széchenyi-díjas klasszika-filológus, aki hetven évvel ezelőtt kezdte tanári pályáját, és eközben nemzedékeknek tanította meg a kultúra szeretetét. Családjából életre szóló útravalóként hozta magával a kötelességteljesítés fontosságának gondolatát. Az ELTE nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárával hitről, angyalokról, az ókori kultúra értelméről beszélgettünk.” Nagyszerű beszélgetés, kötelező olvasmány. Idézek:

„Az egyik osztálytársam halála máig fájó emlékem, hiszen tizenegy éves voltam, amikor elvitt a Keresztyén Ifjúsági Egyesületbe (KIE), méghozzá a Vas utcai székházba. A fiatalember nem jött többet, én ott maradtam, és megismertem a bűnöktől megváltó Istent. Ez a fiú is követ volt, de 1956-ban halálos lövés érte a Magyar Rádiónál. Szomorú emlék Brusznyai Árpád története is. Együtt jártunk az ELTE bölcsészkarára, majd a diploma megszerzése után Veszprémben kezdett tanítani. Részt vett az 1956-os forradalomban, annak leverése után, 1957 elején, bejött hozzám az egyetemre a felesége az akkor négyéves kislányával, és elmondta, hogy a férjét a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa teljesen ártatlanul kötél általi halálra ítélte, valahogy segítsünk.

Az 1950-es évek minden tekintetben nehéz korszak volt, és nekem akkor, ott rögtön, döntenem kellett, hogy igent vagy nemet mondok, esetleg kitérek a kérése elől. Isten egy Igét juttatott eszembe a Máté evangéliumából: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.“ Persze nekem Brusznyai Árpád nem volt az ellenségem, mégis ez az Ige sarkallt arra, hogy jól döntsek. Szepessy Tibor klasszika-filológus kollégámmal, aki szintén a görög tanszéken dolgozott, kegyelmi kérvényt fogalmaztunk. Miközben aláírásokat gyűjtöttünk, az ítéletet végrehajtották. Azt hittem, rögtön kitesznek az egyetemről, de nem így történt.

Először fegyelmi eljárást indítottak mindkettőnk ellen, szigorú megrovásban részesítettek, majd engem 1958-ban a Martos Flóra Gimnáziumba helyeztek középiskolai tanárnak, ahol tizenkét évig tanítottam. Életem egyik legboldogabb korszaka volt. Nem jutalomból küldtek oda, de én jutalomként éltem meg. Eszembe jut egy másik eset, amelyre még ma sem tudok meghatottság nélkül gondolni. Elsőéves gimnazistáknak az ókor történelmét tanítottam, amikor az igazgató szólt, szakfelügyelő érkezik az órámra. Az 1950-es évek túlpolitizált légkörében ennek óriási tétje volt. A tanmenet szerint a keresztyénség eredete következett. Mit mondjak most? – tépelődtem. Isten megvilágosította a gondolataimat, amikor a szakfelügyelő megjelent az ajtóban. Jakab apostol levelének második részét használtam szemléltető anyagnak, abból is a 2–4. verseket. „Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: »Te ülj ide kényelmesen«, a szegényhez pedig így szóltok: »Te állj oda«, vagy »Ülj le ide a zsámolyomhoz«, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?“

A keresztyénség Jézus tanítása alapján eleinte mindenkit egyformának tekintett. Többségében szegények követték, de néhány évszázad után a szegények gyülekezeteiből Nagy Konstantin alatt uralkodó egyház lett. Ezt a gondolatmenetet követtem az órámon. A szakfelügyelő persze nem tudta, hogy leckét tanít meg nekem, hiszen Isten megmutatta, félelmetes helyzetben is megtart, bízhatom benne.”

Így is lehet élni, nem csak úgy, hogy a templom előtt megafonba ordítva „tetemre hívom” a papot… (Aki tudja, miről írok, gondoljon bele, milyen mentalitás az… és milyen a professzoré. Aztán válasszon…
Köszönöm a figyelmet.