Három szonett
Párbeszéd
A filiszter szól:
Hát hagyd a dalt, ha úgy tetszik! Ki bánja?
Vagy ingyen add, mint ócska ráadást!
A szent közérdek két karod kivánja,
nem holdra-néző, meddő gajdolást.
Ki esztelen csak rímeit csinálja,
s a fellegek között keres lakást,
az itt a szorgos dolgozók zsiványa:
nem érdemel meg egyetlen falást.
A költő szól:
Rühes féreg, ki port eszel, s iszol,
semmittevésem munkádnál nagyobb:
miért akarsz bolond kocsidba fogni?
Ha nem vagyok, mocsokba kárhozol,
embernek látszol olykor, mert vagyok:
tudsz ember-hangon néhány szót dadogni.
Kiáltás
Igy vergölődjem holtomig?
négy fal közé rekesztve, csip-csup
bajok közt? Telve torkomig
szamár ügyekkel? – Drága titkuk
ragyogtatják a dús napok
s szivem kopár, akár a szikla!
Élek? Nem élek, csak vagyok:
rab-őrök fogtak rácsaikba.
Halódnak a színek szememben,
ujjam begyén a nagyszerű
formák, melyekkel vértezetten
reméltem, hogy kiállhatok. –
Jaj, ól-padlás az ég felettem,
s a társaim mind állatok.
Korszerű
Bendője élő szörnyeteg, hiéna-mancsok markai,
tetőtől-talpig tátogó szájak lepik be testét,
kiontott bélek száradó rojtjától cifrák sarkai,
fejében hű öröklakó a visszhangzó üresség.
Vadak szülöttje, ronda vad, nyugalmat, álmot kergető,
a sarjú kertek ágyain tapos fáradhatatlan,
fú, mint a kan, forog, kapál, kidől a szár s a gyenge tő,
nyomában jajgatás suhan fakó holló-csapatban.
De nyelvén – nyelve szüntelen-bimbós virág – fehér szavak
teremnek, hófehér szavak, ha hallod, sírni készülsz,
remegnek bűnös térdeid, bánón eléje szédülsz,
s ő, mint az irgalmas nagy-úr, leinti háborgásodat,
szívedre rakja szent kezét, kétséged elterelve,
s már érzed: könnyebb lett szegény zsebed soványka terhe.
Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947. p. 32-33.)
Az Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978. p. ) c. kötetben Két szonett összefoglaló cím alatt a fenti három versből a Párbeszéd és a Korszerű című jelent meg.
