Csorba Győző: Két szonett

                         Két szonett

                          Párbeszéd

A filiszter szól:
     Hát hagyd a dalt, ha úgy tetszik! Ki bánja?
     Vagy ingyen add, mint ócska ráadást!
     A szent közérdek két karod kivánja,
     nem holdra-néző, meddő gajdolást.

     Ki esztelen csak rímeit csinálja,
     s a fellegek között keres lakást,
     az itt a szorgos dolgozók zsiványa:
     nem érdemel meg egyetlen falást.

A költő szól:
     Rühes féreg, ki port eszel, s iszol,
     semmittevésem munkádnál nagyobb:
     miért akarsz bolond kocsidba fogni?

     Ha nem vagyok, mocsokba kárhozol,
     embernek látszol olykor, mert vagyok:
     tudsz ember-hangon néhány szót dadogni. 

                           Korszerű

Bendője élő szörnyeteg, hiéna-mancsok markai,
tetőtől-talpig tátogó szájak lepik be testét,
kiontott bélek száradó rojtjától cifrák sarkai,
fejében hű öröklakó a visszhangzó üresség. 

Vadak szülöttje, ronda vad, nyugalmat, álmot kergető,
a sarjú kertek ágyain tapos fáradhatatlan,
fú, mint a kan, forog, kapál, kidől a szár s a gyenge tő,
nyomában jajgatás suhan fakó holló-csapatban.

De nyelvén – nyelve szüntelen-bimbós virág – fehér szavak
teremnek, hófehér szavak, ha hallod, sírni készülsz,
remegnek bűnös térdeid, bánón eléje szédülsz,

s ő, mint az irgalmas nagy-úr, leinti háborgásodat,
szívedre rakja szent kezét, kétséged elterelve,
s már érzed: könnyebb lett szegény zsebed soványka terhe.

Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978. p. )
Szabadulás (Pécs : Batsányi Társaság, 1947. p. 32-33.) c. kötetben ez a két vers a Kiáltás c. verssel együtt  Három szonett összefoglaló cím alatt jelent meg