1. „Ma van a magyar nyelv napja. Százhetvenöt éve, 1844. november 13-án emelte hivatalos nyelvvé a magyart V. Ferdinánd király. Reformpolitikusaink két évtizedes küzdelme kellett a pozsonyi diétán ahhoz, hogy a majd ezeréves hazában saját nyelvünk lehessen a legelső – tudjuk-e ezt kellőképpen értékelni a mából nézve? Hogy mit jelentett akkor a nyelv, arról mindent elárul Kölcsey Intelmeinek vonatkozó sora: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog […] Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétel.” Idézet Pilhál György: Szegény Kazinczy! című karcolatából. Idézem még az írás szomorú konklúzióját is: „Nyelvművelő parlament? Az még van, csak kicsit más…”

Csorba Győző egy versével köszöntöm a Magyar nyelv napját.

3. Bartusz-Dobosi László Bertha Bulcsu-díjas írótól kaptam meghívót a Pro Pannonia kiadó rendhagyó, kettős könyvbemutatójára. A meghívó itt olvasható. Kérem, aki tud menjen el Bartusz-Dobosi László: Horizont és S. Király Béla Harangzúgás vagy laikus humanizmus c. kötetének közös bemutatójára. Én is igyekszem ott lenni.

4. Tegnap megtaláltam a Jelenkor online archívumában Bertók László 2011. november 21-én, Csorba Győző születésnapján, szobrának újraavatásakor, Pécsett a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban elhangzott beszédét. Ajánlom figyelmükbe, itt olvasható.