A Csorba Győző Társaság 194. hírlevele

Az előző hírlevélben rendezvényeket, eseményeket ajánlottam. Ezek közül néhány már lezajlott. Amelyiken ott voltam, arról írok most.

1. A Takács Jenő emlékest kitűnően sikerült a Művészeti Gimnáziumban. Az esemény pontosan úgy zajlott le, ahogyan az előző hírlevél 4. pontja ígérte: bensőséges és szép volt. Visszaemlékezések, kiállítás-megnyitó beszédek, emléktábla avatás, zene és fogadás. Igaz, én a fogadásra már nem maradtam ott, inkább visszahúzódtam vackomba, jobban szeretem a nyugalmat, mint a sokadalmat. Radics Éva előadásának szövegét és képeit igyekszem megszerezni, a magamét pedig nem tudom igazán visszaadni, mert az idő rövidsége miatt szabadon beszéltem, ide-oda kattintgatva a kivetített képek között. A diasorozatot, amit az internetre készítettem, s aminek a képei között ide-oda ugráltam az előadás közben, itt nézhetik meg. (Képek a 23–36. diáig találhatók, a levelek pedig 41-től.) Takács Jenő pécsi munkásságát illusztráló összeállításom pedig, melyeket korabeli hangverseny-ajánlókból válogattam,  itt tekinthető meg.
Annyit összegzésképpen: nagy öröm, hogy egy magyar zeneszerző, akit a világban jobban ismernek, mint itthon, megint hazatalált. A fiatalok őrzik emlékét és ez melengeti a szívet. Külön öröm, hogy Takács ezután ifjak között él tovább. Ady jutott eszembe. (A vers közlésével az Ady-évet is köszöntöm újólag.)

Ifjú szívekben élek

Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.

Szent lázadások, vágyak s ifju hitek
Örökös urának maradni:
Nem adatik meg ez mindenkinek,
Csak aki véres, igaz életű.

Igen, én élni s hóditani fogok
Egy fájdalmas, nagy élet jussán,
Nem ér föl már szitkozódás, piszok:
Lyányok s ifjak szívei védenek.

Örök virágzás sorsa már az enyém,
Hiába törnek életemre,
Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,
De virágzás, de Élet és örök.

2. Boda Miklós, kiállításának megnyitóján Radics Évával, Takács Jenő életrajzírójával, legjobb ismerőjével jártam. Szép élmény volt ez is. Miklós sokoldalú tehetség, a fotózás az egyik erős oldala. Itália megjelent előttünk kívül, körül és belül. Megmutatom a kiállítást hamarosan érkező olasz rokonainknak is! Album után kiáltanak a képek! Gratulálunk, kedves Miklós és további sok szép képet kívánunk.

3. Tegnap, a Költészet napján a Tudásközpontban jártam megint, Sólyom Katalin versmondó körének Ady-estjén. Szép verseket hallhattunk jó előadóktól, jó rendezésben. Az örömöt, amit a versek okoztak rontotta, hogy az egyetemi városból, ahol bölcsészkar is van, fiatalt elvétve sem láthattunk a sajnos kisszámú hallgatóságban. Így is köszönet a versmondóknak és Sólyom Katalinnak, aki szomorúan jegyezte meg, milyen kevesen vagyunk, amire én azt találtam mondani, hogy aki számít, az viszont itt van…

4. A Jelenkor áprilisi számában megjelent Nagy Imre professzor képekkel illusztrált tanulmánya, Fülep Lajos, a művészet filozófusa címmel. (455–483. p.) Ajánlom figyelmükbe. Remélem, a Csorba Társaság könyvtára sorozat új füzeteként minden tagtársunk olvashatja majd. Hétfőn délután a Ferencesek utcáján Jakab kutyájával sétáló professzort kísérhettem egy ideig, akkor nekem ajándékozta a még nyomdameleg Jelenkor-szám egy tiszteletpéldányát, amit éppen akkor kapott meg a kiadóban. Nagyon köszönöm. Örömhírt is mondott, de ezt nem árulhatom el, legyen meglepetés a májusi számban. Nagy Imre azt mondta nekem, a Jelenkor szerinte napjainkban Magyarország legjobb irodalmi folyóirata. Teszem hozzá, már csak azért is, mert az ő írásai sorra megjelennek benne. Nagy Imréről, Jakab kutyáról és az áprilisi Jelenkorról itt látható fotó.

5. Bársony Kinga, a társaság könyvelője elkészítette a tavalyi év pénzügyi beszámolóját. Így esedékessé vált a közgyűlésünk. Úgy tervezem, a Húsvét utáni héten pénteken tarthatnánk meg a Hrabalban. Még megbeszélem elnökünkkel, neki melyik időpont jó. Mindenről pontos tájékoztatást fogok adni. És szeretettel várjuk tagtársainkat.

6. A Csorba Emlékszoba felújításért kiáltott. A 20 éves fali tárlók már széteséssel fenyegettek. Három ilyen tárló van az emlékszobában. Mivel a Társaságnak édeskevés a pénze, a Csorba családok elhatározták, saját pénzből közösen csináltatják meg az elöregedett darabokat. Mindegyikhez új keret és a képek elé üveglap kell. (Eddig nem volt.) Az első tárló elkészült, 13 ezer forintért. A második most van a képkeretezőnél. Úgy gondoltuk, ha már megcsináltatjuk, akkor legyen majd állandóan nyitott az Emlékszoba. Ehhez viszont az kellett, hogy a fekvő tárlók zárhatók legyenek. A Csorba Könyvtár vállalta az öt tárló zárhatóságának megoldását. A mai napon azok már zárhatók. Köszönjük a segítséget Pajor Zsófiának és a könyvtár vezetőségének. Hamarosan bárki látogathatja majd az Emlékszobát a rendes, nappali nyitvatartási időben.

Köszönöm szíves figyelmüket és a kattintásokat.