A 169. hírlevélben emlegetett ládából kikerült anyag feldolgozását folytatva néhány különleges dokumentumot ismertetek.

1. Először a ládából előkerült szakdolgozatokat vettem kézbe. Hármat Csorba Győzőről írtak a Pécsi Tanárképző Főiskola nappali és levelező tagozatos hallgatói, a negyediket pedig Bertha Bulcsuról írta Csorba Győző lánya, Eszter, aki szintén a magyar nyelv- és irodalom tanszéken végzett. Örömmel, ugyanakkor nehéz szívvel olvastam ezeket a dolgozatokat. Örömmel, mert hiszen jó érzés volt, hogy 1970 körül a Pécsi Tanárképző Főiskola tanárai, hallgatói annyira erősen figyeltek az élő pécsi írókra, költőkre, hogy szakdolgozatokkészültek munkásságukról. Másfelől viszont szomorú voltam, azért, amit Csorba is szomorúan tapasztalhatott. A költő, szinte minden író-olvasó találkozó után panaszkodott: hol voltak a fiatalok, a főiskolai hallgatók, miért nem érdekli őket az élő irodalom. Én pedig már azt is tudom, amióta a főiskolából egyetem lett – néhány tanár, főként persze Társaságunk elnöke prof. Nagy Imre igyekezete – ellenére az érdeklődés Csorba és a múlt század (és az elmúlt századok) alkotói után még gyengébb lett. Előfordult például, hogy Janus Pannoniusról, a Janus-fordításokról olyan tanulmány született, amiben Csorbát meg sem említik… Biztosan kijelenthető: ha a leendő irodalomtanárok nem olvashatnak, nem tanulhatnak valakiről, akkor azok kis- és nagydiákjai sem fogják megismerni a feledésre ítélt alkotót. Szerencsére Csorba elmékét őrzi a könyvkiadás (ld. a Pro Pannonia Kiadó könyvsorozata), vagy éppen a Csorba Győző Társaság, de azt is látni kell, hányan és kik veszik meg ezeket a köteteket. Főképpen idősek, köztük olyanok, akik még ismerték a költőt. Vagy hányan és kik vesznek részt a társaság találkozóin, irodalmi rendezvényein? Ugyanazok az arcok, lelkesen, de mindig idősebben. Éppen olyan, már egy Csorba-találkozó, mint egy osztálytalálkozó: ki nincs itt? Csak nem halt meg ő is? Fiatalok sehol. Az irodalomra, főként a versre, nincsen kereslet. Az elgépiesedett, el-sms-edett, buta világunkban nem teremnek olvasó fiatalok, főként akkor nem, ha már tanáraikat sem érdekli a valódi irodalom. Amikor már a képregénybuborékok szövegeinek elemzéséről is lehet szakdolgozatot írni, akkor miért is kellene Csorba-szakdolgozat? A világ változott körülöttünk, mi pedig csak a változás tudomásulvételére szorítkozhatunk…

A panaszkodás után akkor most a dolgozatokról. Sajnos, a négy közül csak kettő keletkezésének évszámát ismerhetjük biztosan, akkoriban még nem volt kötelező az évszám megjelölése. Annyi bizonyos, hogy mind a négyet az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején írták. Külsőre a dolgozatok egyformák: A/4-es nagyság, három fekete, egy pedig világosszürke kötésben. A szöveget írógéppel írták, így sorkizárás nincsen, bár látszik az igyekezet, hogy nagyjából egyenes legyen a jobboldali margó. Írás természetesen csak a lap egyik oldalán található. A szerzők valamelyik, indigóval készült, másolatot juttatták el a költőhöz, az első példányok először a tanszékre kerültek a konzulens tanárhoz értékelésre, majd a főiskola könyvtárába archiválásra. A ládában talált dolgozatok a sok költözés ellenére jó állapotban vannak, jól olvashatók. Másolatról lévén szó, a konzulens tanár értékelése, osztályzata nincsen benne a dolgozatokban. Csorba nyilván elolvasta a róla készült írásokat, de megjegyzéseket, széljegyzeteket nem fűzött a szövegekhez. A dolgozatok oldalszáma 23–64 oldal között mozog – az alsó határ, ha jól emlékszem, 20 oldal volt –, kettő közülük képmellékletet is tartalmaz.
A négy dolgozat persze eltérő mélységű, de azért meglepő tájékozottságról olvasottságról, irodalomelméleti ismeretekről tesz tanúbizonyságot. Nyilván ennek megfelelő érdemjegyeket kaphattak írói. Nekem nem tisztem és feladatom értékelésük, ezért igyekszem mindig csakis az ismertetésre szorítkozni.
Megpróbálom egy elképzelt időrendben ismertetni a dolgozatokat. (A címoldalak és részletek megtekinthetők ezen a linken.)
a. Dr. Révész Ferencné: Csorba Győző költészete. 23 p. A készítés időpontjának és a hallgató szakjának megjelölése nélkül. A dolgozatban kis papírcsíkon: „Hozzácsatolva: Csorba Győző vall költészetéről. (hangszalagon)” Sajnos, a hangszalag nincsen meg. A felhasznált irodalom elég szerény, mindössze 6 tétel, igaz viszont, hogy a felsorolásban Ilia Mihály, Sőtér István, Szederkényi Ervin és Várkonyi Nándor neve olvasható. A dolgozat írója sok versidézet elemzésével próbálja Csorba Győző költészetét bemutatni.
b. Törzsök Károlyné: Csorba Győző költői munkássága. Irodalmi szakdolgozat. 55 p., 5 számozatlan táblalap. A szakdolgozat készítője IV. éves főiskolai hallgató, Balatonfőkajár, 1966. Mindegyik tábla fotómásolat. Az 1. tábla a dolgozat előtt: Csorba Győző portréja 1965 körül. A 2 tábla a 8. oldal után Martyn Ferenc Csorba Győző c. tusrajza. A 3–5. tábla (valószínű) vízfestmény másolata lehet, mindegyik az oldal felső harmadában helyezkedik el. A 3. tábla a 23. oldal után a Csata címet viseli. A képen szélvihar által összekuszált, csupasz ágú fák látszanak. Talán utalás Csorba Csata című versére. A 4. táblának nincs címe. Tájkép erdőrészlettel, ahol a nézőhöz legközelebbi fa alatt heverő férfi felfelé tekintve egy repülő pillangót figyel. Többféle értelmezése lehet. Az 5. tábla a November címet viseli, szintén vízfestmény másolata. Előtérben kopár fák, a háttérben házak körvonalai látszanak, a kép tetején mintha a Pécsi Székesegyház kontúrjai bukkannának elő. Talán Csorba November című versének ihletésére született. A szakdolgozat alapos munka, jó verselemzések olvashatók benne. Az életművet az addig megjelent kötetek sorrendjében tekinti át, az utolsó elemzett kötet a Séta és meditáció (1965), tehát a dolgozat 1965 és 1968 között (Lélek és ősz c. kötet) jelenhetett meg. A szerző külön fejezetben röviden ír a műfordító Csorbáról is. 11 forrásmunkát sorol fel.
c. Mózes Mária: Az idő hálójában. (Csorba Győző költészetéről). 59 p. A dolgozat első példánya 5 mellékletet tartalmazott, a másodpéldányokba ezek már nem kerülhettek be. A mellékeltek leírását a dolgozat tartalmazza. Mindegyik melléklet fotó volt. 1. melléklet: Az Ív első és egyetlen száma. 2. melléklet: a Batsányi Társaság emblémája, Martyn Ferenc rajza. 3. melléklet: A Dunántúl kiadásban megjelent művek (1955-1957). 4. melléklet: Csorba Győző kézírása. 5. melléklet: Csorba Győző arcképe. A jegyzetekben 66. hivatkozás található, ami talán kicsit túlzó is, hiszen oldalanként tíznél több jegyzetet jelent. Csorba megjelent műveinek, fordításköteteinek pontos felsorolása egészíti ki a dolgozatot. Az utolsó tétel az 1979-ben megjelent Válogatott versek c. kötet, vagyis a dolgozat A világ küszöbei (1981) című kötet megjelenése előtt születhetett, így az összes dolgozat közül a legteljesebb Csorba pályaképet adja, pontos dokumentálással.
d. Csorba Eszter: Bertha Bulcsu írói munkássága. Irodalmi szakdolgozat. 64 p. Írta Csorba Eszter magyar-orosz szakos főiskolai hallgató. A szakdolgozat írója Csorba Győző lánya. A most megtalált dolgozatot visszajuttatom a tulajdonosnak. Beleegyezése nélkül nem ismertetem részletesebben. Annyit nyugodtan írhatok, hogy alapos, igényes munka, az alkotó munkáinak, stiláris eszközeinek megismertetésére, föltárására vállalkozik. A dolgozat 1972-ben készült. (Csorba Eszter abban az évben végzett a „Pedfőn”, amelyikben évben én…) Jól látszik a témaválasztáson Csorba hatása: Bertha Bulcsu a költő egyik legjobb barátja volt, akit nagyon tehetséges, jó írónak tartott. Ezzel a választással Csorba egy Pécsről elkerült, fiatalnak nevezhető, még nem fölkapott alkotó megismertetését igyekezett segíteni.
Persze, nem volt nehéz akkortájt a kortárs pécsi irodalom népszerűsítése a főiskolán. Kolta Ferenc tanszékvezető Csorbát hívta előadónak, Szederkényi Ervin a Jelenkor főszerkesztője szemináriumokat vezetett a tanszéken, Nemes István tanár a Jelenkor szerkesztőségének tagja volt, Tóth István pedig Janus-kutatóként, Csorba tisztelő barátjaként állandó kapcsolatot jelentett a pécsi irodalmi élet és a tanszék között. Aztán ez az összhang megváltozott, főként miután a Tanárképző Főiskola egyetemi rangra emelkedett. Csorba nagyon nehezen fogadta el ezt. Erről bővebben itt írtam. Aki elolvassa a hivatkozott írásomat, közvetlen kapcsolatot találhat dr. Pesti Jánossal, akiről éppen a következő pontban írok.
2. Dr. Pesti Jánossal, a Csorba Győző Társaság „kitalálójával” több sms-t váltottam mostanában. Így értesültem, hogy egykori főiskolai tanárom, aki „sosem tette le a lantot” mostanában is dolgozik. Idézek utóbbi leveléből: „Jó hír: éppen karácsonyra jelent meg a Völgységi tájszótár című munkánk Máté Gábor néprajzos kollégám segítségével (társzerzőségével). Ez  nagyjából 600 oldalas munka, a Völgység hat községének tájszavaival. Két évig dolgoztam a témán. Holnap kapom meg a tiszteletpéldányokat… Tavasszal adták ki a Bodai tájszótár című könyvünket. Mindkét könyv megjelentetését Sólyom László  volt köztársasági elnök úr nagylelkű támogatása tette lehetővé!” A tanár úrtól tudom, hogy a „tájszótárírásban Baranya megye valószínűleg országos csúcsot ért el, ugyanis egyetlen megyének sincs (rajtunk kívül) öt tájszótára. A megjelent baranyai tájszótárak időrend szerint: Ormánsági Szótár (1952) Hosszúhetény Szótár (1999), Alsómocsoládi tájszótár ( 2008), Bodai tájszótár (2018),  Völgységi tájszótár ( 2018).
Egy könyv ezek közül az én nevemhez fűződik (az AmTsz), három könyvnek társszerzője vagyok (HhSz, BoTsz, VöTsz).” Gratulálok alapító tagunknak és a Társaság nevében is jó erőt, egészséget, sok munkát, újabb tájszótárat kívánok az új évre is.
3. Megtaláltam a „csodaládában” Kiss Tamás debreceni költő 35 példányban megjelent különleges kötetét. Valószínűleg azért került a szakdolgozatok közé, mert azokhoz hasonlóan A/4-es méret, hasonló kötésben. A kis kötetben a szerző Hegedű című versének kéziratos változatát, A verseléstől a poézisig című tanulmányát olvashatjuk. A Csorbának szóló ajánlást, a verset, a tanulmány egy oldalát és a kolofont itt bemutatom.

Ezzel be is fejezem a 2018. évi hírlevelek sorát. Hamarosan éjfél lesz, boldog újévet kívánok hát minden olvasómnak, s kívánok mindnyájuknak minden jót, egészséget, békét az egész világon.
S kívánom, ne ilyen legyen a jövő év… és még a következők sem, sokáig.