1. Ma a Papnövelde (a szocialista időkben Kulich Gyula) utcában jártunk az Artisjus pécsi irodájában. Csorba Győző 1950-1959 között az irodához közeli 19. sz. házban lakott családjával. Készítettem néhány fotót a mostani állapotról és a sokszor emlegetett őrtoronyról, ahol Csorba a Faust 2. részét fordította.
Így beszélt erről a költő Kabdebó Lórántnak:
„A másik, amit szeretnék a lakásaimmal kapcsolatban megemlíteni, már nősülésem után történt. Amikor első kislányom megszületett, 1950-ben, még nagyon szigorúak voltak a munkaszabályok, és csak annyi volt a kedvezménye feleségemnek, hogy délben hazamehetett, és megszoptathatta a kisgyereket. Viszont minderre az egészre adtak összesen egy órát, amibe az utat is és a szoptatást is bele kellett számítani. Akkor mi a vasútállomáshoz közel laktunk, és feleségem is a városi közigazgatásban dolgozott. Ha akármilyen járművel teszi meg az utat, a közlekedés maga is elvette volna azt az egy órát. Kerestünk tehát egy másik lakást, és viszonylag nem messze a városközponttól kaptunk is egy Kulich Gyula utcai kétszobás lakást. Ezt aztán ugyanabban a házban elcseréltük egy lakóval. Ennek a háznak a szőlejében, illetve a szőlő tetején húzódott a régi városfal, és abba épp ott egy őrtorony volt beépítve. Egy ezredesé volt régebben ez a ház, hát nyilvánvalóan elkobozták. A kertet meghagyták neki, de azt az őrtornyot nekem a csere folytán kiutalták. Onnan az egész várost láttam. Még most is megvan az a torony, helyrehozva. Én a Faustot ebben a toronyban fordítottam. Márciustól kezdve decemberig lakható volt. Tovább már nem, mert nem lehetett fűteni. Ide nyugodtan elvonulhattam, mert csak úgy volt megközelíthető, hogy keresztül kellett menni a mi lakásunkon és a kerten, és a feleségemnek lehetősége volt megszűrni a látogatókat. Akit nem akart beengedni, hogy ne zavarjon, nyugodtan elküldhette, mert annak sejtelme se volt, hogy én körülbelül ötven méterre tőle nézelődöm és elmélkedem. Onnan költöztünk azután ide, ahol most vagyunk, de még mindig fáj a szívem a torony után.”
(Csorba Győző: Pécs és Róma. A Magyar Rádióban először 1986. november 14-én elhangzó beszélgetés – szerkesztő: Dénes István – átdolgozott változata. Megjelent a Jelenkor 1986. 11. számában (988-996.)
Most bemutatok néhány régi családi fotót, amik a ház udvarában és az őrszobában készültek és utánuk a ma készült képeket közlöm. (A képek kattintással, nagyíthatók!)
2. Egy most felfedezett emlékező írás Csorba születésének 100. évfordulójáról.
3. Rendezvényajánlók.
a. Ismételt felhívás: a Csorba Győző Társaság 2018. évi nyilvános közgyűlését április 19-én 17 órakor tartjuk a Hrabal Sörözőben. A részletes ismertető itt olvasható.
b „Az elfogyó város
A Jelenkor emlékestet rendez Kismányoky Károly és Gellér B. István tiszteletére.
Márciusi és áprilisi lapszámainkban összeállítással emlékeztünk meg a nemrégiben elhunyt neves pécsi képzőművészekről. Folyóiratunk április 24-én egy emlékest keretében is szeretné felidézni Kismányoky és Gellér B. alakját és munkásságát. A beszélgetés résztvevői Doboviczki Attila T., Készman József, Pinczehelyi Sándor és Várkonyi György, a moderátor Ágoston Zoltán. Az estre szeretettel várjuk a két művész tisztelőit.
Helyszín: Művészetek és Irodalom Háza, Fülep Lajos terem
Időpont: 2018. április 24., 18:00″
(Facebook-hír)
c. A Csorba Győző Könyvtár március-áprilisi ajánlóit itt olvashatja a kiemelt hír alatt:
