Még egyszer Tóth Krisztina, Cipő és Csorba nekrológjairól.

Kicsit fanyar adalék Tóth Krisztina, Cipő és Csorba történetéhez. (Ld. itt.)

A két ember között csak Tóth Krisztina nekrológja a kapocs. Miért?

1. Cipőnek „kommunista” temetése (is) volt. És akkor a szovjet himnuszt, kedves dalát is eljátszották a sír mellett. Íme a hír:
http://index.hu/kultur/2013/03/26/ciponek_kommunista_temetese_volt/

2. Csorba temetését református és katolikus pap celebrálta. És még egy idézet Csorbától:  

„Semmit nem tudtam arról, hogy mi történt itthon. [1956. októberben. 1956. augusztustól novemberig ugyanis Csorba Berlinben volt, éppen akkor kapott vízumot „nyelvgyakorlás céljából.” P. L.] Kiderült, hogy Takács Gyula [a Baranya Megyei Tanács kultúráért „felelős” vezető-helyettese, nem keverendő Takáts Gyulával a költővel! P. L.] és egy mohácsi tanár, aki eléggé balos ember volt, a Szovjetunióban jártak éppen, tanulmányúton. [Az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt. P. L.] Kérdeztem, hogy mikor hallották az itthoni híreket, hogyan fogadták. Takács Gyula elmondta, hogy a mohácsi tanár disszidálni akart: »Disszidálni? És hova?« »A Szovjetunióba.« Én erre nagyot nevettem, tudod, 56 kora nyarán avat­ták föl a Hunyadi-szobrot a Széchenyi téren, és azt mondtam, hogy en­nek az embernek Hunyadi mellé kellene állítani egy másik szobrot, mert ilyet még soha nem hallottam, hogy valaki a Szovjetunióba akar­jon disszidálni. Ezen ő is mosolygott, de később éreztem, hogy meg­bántottam vele. Ahhoz nekem nem volt sohasem hajlamom, hogy   azért, mert valakinek rangja van, előtte meghajoljak. Mindig elmond­tam a véleményemet, ha erre került a sor.” (A város oldalában. p. 171.)

Kinek melyik tetszik? Szabad a választás.