TÚLÉLŐ

Lehetett volna mára: volt
lehetett volna mára: holt
egy véghetetlen kicsi folt
a történet falán

Lehetett volna mára: nincs
értékevesztett drága kincs
kiből egy apró sárga tincs
maradt csak volna tán

Lehetett volna már: adat
ki tudja kinek áldozat
sok szeretőnek kárhozat
amíg emléke él

Lehetett volna – mégse lett
Véletlenségből eshetett?
Vagy fentebb célból védte meg
egy óriás tenyér?

*A Túlélő és a Karambol  "párversek", kötetben nem jelentette meg azokat a költő. Mindkettő a Hátrahagyott versek c. Csorba kötetben jelent meg. A kötetben közölt lábjegyzetet, a verset ihlető esemény hátterének megértését segítendő, idemásolom.

244. Karambol = Élet és Irodalom. 2000. X. 6. 27. ; Lapszéli jegyzet: „Ma, 80. jún. 21-én Ciliék reggel 8 után elindultak Révfülöpre. Dombóvár után hirtelen fékezés miatt árokba fordultak. Laci az összetört kocsival vissza tudott jönni. Ciliéket egy ismerős orvos hozta haza. C. kisebb sokkot kapott, de lassan megnyugodott. Az a fontos, hogy egyiket sem érte sérülés. Holnap, 22-én vasárnap vonattal elmennek R.fülöpre.” ; Ciliék, C. = Noémi, a költő középső leánya; Laci: Pintér László, a költő veje; kisautó: Trabant Combi; R.fülöp = Révfülöp. A karambolozó autóban utazott Cs. Gy. két unokája, Pintér Bálint és Pintér Viola is. Ld. 334. o., Látogatók
      245. Túlélő = Életünk. 1980. 10. 805.