Csorba Győző halálának 17. évfordulójára

Istenem, már mennyi ideje annak is, hogy meghalt! De tavaly, amikor halála évfordulóján találkoztak a Tudásközpontban ismerői, barátai, megemlékezésem után Bertók László figyelmeztetett: túl sokat beszéltem a halálról, a halott költőről, pedig inkább azt kellett volna hangsúlyoznom, a költő ÉL! A mostani megemlékezés alkalmából ezért itt a honlapon most egy olyan oldalt állítottam össze, amelyikből szándékaim szerint Csorbát, az ÉLŐ költőt lehet megismerni. Az embert, aki szerette a családját, kertjét, városát, alkotótársait, barátait, rokonait, a Balatont és főképpen a Dunát…  Igyekeztem olyan képekből összeállítani a kis gyűjteményt, amelyek eddig nem nagyon voltak láthatók. Persze nem lehet új az összes kép, elnézést kérek néhány ismétlésért. Az album itt megtekinthető.
Egy részletesebb, 80 képből álló oldal a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján jelent meg.
A Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár Helytörténeti Osztálya kiállítást szervezett az évforduló hónapjára, a Könyvtár pedig alkotópályázatot írt ki, Nekem: A VÁROS mindörökre címmel. Köszönet mindkettőért a könyvtár munkatársainak.

A 2011. évi estről itt olvashatnak.
Alább idézem a 2010. évi megemlékezést a Hírek rovatból:

2010. 09. 13. 15 éve halt meg Csorba Győző. Az évfordulóról nem felejtkeztek meg a Tudásközpontba költözött Csorba Győző Megyei- Városi Könyvtárban sem, ahol a szintén a Tudásközpontba "áttelepített" Emlékszoba ünnepélyes átadóját rendezték meg ezen a napon. (Ld. még a 2010. 09. 04.-ei hírt!) A megemlékezést Juhász Anikónak,  a PTE gitár szakos hallgatójának szép előadása nyitotta (és zárta), Örkényi Zsuzsanna a Szent Mór Általános Iskola alsó tagozatos tanulója pedig egy Csorba verset mondott, bevezetőképpen, nagyon szépen és értőn. Szabolcsiné Orosz Hajnalka a Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár igazgatója mondott meleg hangú nyitóbeszédet, s, mivel nagyon kértek rá, vonakodva ugyan, de én emlékeztem a költőre. (Pintér L. a honlap szerkesztője.) Itt közlöm az Emlékszoba megnyitóján elmondott emlékezésemet, s az abban felolvasott Csorbának írt Weöres ill. Tüskés levél szkennelt változatát, és egy kölcsönzési elismervényt 1943-ból, mely szerint Weöres, mint városi könyvtáros, Kodály Zoltánnak kölcsönözött könyvet. A megemlékezést egy másik gitármű előadása és a szoba bejárati ajtaja mellett elhelyezett emléktábla koszorúzása zárta. Az Új Dunántúli Napló tudósítása az eseményről >>>