Egy kedves ismerősünk a minap azt kérdezte tőlünk, megvan-e Csorba könyvtárában Lázár Ervin A Hétfejű Tündér című meséskönyve, mert szeretik Lázár írásait és ezt kis kötetét is szeretnék elolvasni. Micsoda véletlen: én pedig éppen pár napja kezdtem el újra olvasni Lázár Egy lapát szén Nellikének című elbeszéléskötetét. Mert én is szeretem Lázár írásait;) Ez a véletlen "együttolvasás" eszembe juttatta, mennyi könyvet dedikált Lázár Csorbának. Előszedtem hát azokat, szkenneltem a borítókat és a dedikációkat (a Csorba Emlékszobában levő öt kötet szkennelésében Kiss Zoltán a Csorba Győző Megyei Könyvtár kitűnő könyvtárosa volt gyors és hathatós segítségemre, melyet ezúttal is köszönök), s egy Picasa albumot állítottam össze a képekből, melyet megtekinthetővé is tettem, itt. Azt hiszem, a dedikációk szövege jól bemutatja a két alkotó között levő barátság mélységét, hőfokát.
Nem véletlen a nagy barátság: Lázár Ervin csuda nagy tehetség, igen jó író volt, aki Budapesten, világhírre szert téve sem feledte Csorbát, mint mesterét és alkotótársát őrizte messzi emlékezetében, Csorba pedig ezért is, emberségéért, a belőle áradó tiszta humánunért is igen-igen szerette Lázárt, olyannyira, hogy például minden "trehányságát" megbocsájtotta neki. Mert Lázár Ervin igen lazán bánt pl. a határidőkkel, ígéretek betartásával, amire viszont Csorba kényes volt: percre pontosan tartotta az ígért határidőket, írások leadásának időpontját, vállalt munkák befejezését. De a tehetséget mindennél jobban értékelte és egy tehetséges embernek mindent megbocsájtott. Még a feledékenységet is…
Sokszor írtam már erről a kapcsolatról a honlapon, most, hogy jobban érezzük erejét, mélységét, felelvenítem a régebbi híreket.
A költő többször szeretettel említi Lázárt az A város oldalában c. emlékező-beszélgető kötetben.
Levelezésük fennmaradt darabjait én szerkesztettem három másik Pécsről Budapestre költözött alkotótárs (Galsai Pongrác, Kalász  Márton, Szántó Tibor) leveleivel egy kötetbe. (Meghívó a kötet bemutatójára.) Mindennél többet mond a kapcsolatról, ha ide másolom a kötetből a Csorba-Lázár levelezést. (A levél fölött lévő szám a négy levelezőpartner levelei között a kötetben elfoglalt helyet jelöli.) Az a csöndes, de mégis erőteljes rosszallás, mellyel Csorba időnként megrója a késlekedő írót és azok a csibészesen kedves, leleményes megoldásokat tartalmazó válaszok, amelyeket Lázár a "maga mentségére" írt, világosan képet adnak a két alkotó egymás közti viszonyáról. (Az egész levelezéskötetet szerzői jogi okokból nem tettem még fel az Internetre.)
Lázár Ervin interjút is készített a költővel az Élet és Irodalom számára mely itt olvasható, a 147. oldaltól. (Az interjú "keletkezéstörténete" a levelekben is jól nyomon követhető), .
Itt van pl. ez a képeslap, melyet a levelezében is lehet olvasni – éppen az utolsó közlés -, de olyan kedves, ki kell emelnem a sok kép közül. 
Aztán itt van másik két "kedvencem", Lázár "fordított levele és egy "illusztrált" karácsonyi lapja.
Csorba verset is írt, Lázár Ervinnek ajánlva.
Hogy Csorba is szeretett csipkelődni, bizonyíték rá pl. ez a levél is. Amiképpen arra is, mennyire nagyra értékelte Lázár írásait…
Lázártól egy hangfelvétel is hozzám került: Pécsett a Mecsek Cukrászdában  egy Csorba esten beszél a költőhöz és Pécshez fűződő emlékeiről.
Ugyancsak pécsi emlékeiről szól – de milyen költőien – Lázárnak a Csorba Győző Bertha Bulcsu levelzéskötethez írt előszava.
Nem felejtkezhetünk el Lázár Ervinnek arról a köszöntőjéről sem, melyet "Csorba Győző hatvan és háromnegyedik születésnapjára" írt.
Aztán itt van sajnos, mintegy a barátság végleges lezárásaképpen, Lázár Ervin halálhíre is, 2006. 12. 23.-ai dátummal.

Képet, sajnos, nem találtam Csorba hagyatékában, sem közöset, sem olyat, amelyiken Lázár látható, akár másokkal, akár egyedül, de jó képeket lehet találni az íróról a dedikációk Picasa-albumában, vagy pl. itt, az Interneten.

Lám, erre volt hát jó egy baráti kérés: létrejött ez az oldal. Remélem, a kedves látogató is hasznos és kellemes perceket tölthet az ajánlott írások, képek nézegetésével.