1. Kovács Attila „A mai napon 75 éve, Pécsről indult világhódító útjára a Kodály-módszer” címmel fontos zenetörténeti és helytörténeti írást jelentetett meg a Csorba Győző Könyvtár honlapján. Örömmel közlöm a címét itt a Csorba honlapon is. Köszönet Kovács Attilának, a pécsi zenetörténet kitűnő kutatójának, aki Csorba és a zene kapcsolatáról és Csorba Kodály-verséről is előadást tartott a Csorba emlékév fő rendezvényén, a Tudásközpontban, 2016-ban.(Az előadás a hosszú videóban a 7 óra 06 percnél kezdődik.) Az előadásban és az írásban is emlegetett Ív című folyóirat hasonmás kiadásából néhány példány tőlem még megvásárolható. (A megadott címre utánvéttel tudom postázni. A Csorba Társaság tagjai – illetményszámként – remélem, már megkapták.)

2. Miközben a régi Dunántúli Napló-számokban keresgélek Csorba hírek, írások után, sok érdekességgel találkozom. Különösen jó, még ha néha fájó is, felidézni régmúlt történeteket, eseményeket.  Jó volt olvasni például egy régi Nagy Imre filmkritikát. Mint azt nyilván sokan tudják, tanár úr filmesztétikával is foglalkozott, ennek mintegy melléktermékeként filmkritikákat is írt. Egy ilyent osztok meg most ezen a honlapon. Csorba Hátrahagyott versek című kötetéről írt Dunántúli Napló-ismertetést kerestem és olvastam, amikor ugyanezen az oldalon észrevettem a Meseautó című magyar filmfelújításról írt Nagy Imre kritikát. Már a filmszövegből választott címe is találó: Több is veszett Kovácsnál, amit pedig tanár úr a filmről ír, a címhez hasonlóan finom iróniával szól arról, miért is volt jobb az eredeti Kabos-féle film, mint a remake-ja. A Hátrahagyott versekről szóló írást és Nagy Imre Meseautó-kritikáját itt olvashatják.

Csak a pontosság kedvéért jegyzem meg, szemernyit sem kisebbítve Bertók László érdemét, hogy a Hátrahagyott versek című kötet 392 jegyzetét én írtam, amint a jegyzetek Bertóknak tulajdonított bevezető szövegét is. Bertók átnézte a jegyzeteimet, de se hozzá nem tett, se el nem vett belőlük, csupán az elütéseket, fogalmazásbeli slendriánságaimat javította. Ide kívánkozik, hogy bár Csorba hagyatékából tíznél több kötet összeállításában voltam aktív szereplő, vagy egyedüli szerző, legkedvesebb emlékeim a Hátrahagyott versek körüli munkákhoz fűznek. Csorba versesfüzeteit átnézve a Csorba-kötetek és számítógépes dokumentumaim alapján a kézirat mellé Margitkával, Csorba feleségével, bejegyeztük, megjelent-e már a szöveg kötetben. Ezután Margitka a meg nem jelent verseket, töredékeket legépelte, én pedig a gépelt oldalakat elvittem Bartókék lakására. Ahol aztán jóféle vései pálinkától is fűtve megbeszéltük, hogy a vers Bertók szerint sem jelent meg, vagy megjelent már (hihetetlenül jó memóriája volt, nem csak saját verseit, a Csorba-verseket is sorra idézte fejből) aztán végül már a költőtárs egymaga eldöntötte, hogy gépeltek közül melyik vers jelenjen meg a kötetben. 1200 gépelt versből nagyjából 650 került be végül a kötetbe. Ez a közös munka, a munka végén elfogyasztott vései pálinka melletti meghitt beszélgetéseink, néha csöndes vitáink legszebb emlékeim közé tartoznak. Olyan, nyilván nem sokaknak elmondott emlékeket osztott meg velem akkor Bertók László, amelyek nagyon emberiek, személyesek voltak, amelyek segítségével sokat megismerhettem a költő Bertók mellett Bertókról, az emberről is. Ráadásul így szinte észrevétlenül, sokat tanultam könyvszerkesztésből, amely tudást aztán a további munkák során jól hasznosíthattam. Kár, hogy később a szoros barátság és kapcsolat lazulni kezdett. Azt azonban mondhatom, hogy tiszteletem, baráti érzéseim soha nem szűntek meg vele szemben, ahogyan az övé sem Csorbával szemben. Ha nem is jártunk össze később, mert barátaink egymástól egyre távolodó közösségekhez tartoztak, azért a lelkek mélyén a régi barátság emléke minden alkalommal fölfénylik, mikor neve szóba kerül.

3. Még egy „apróság”. Tekintve, hogy nem kaptam rá engedélyt, név nélkül osztok meg egy e-mailt és rá adott válaszaimat, hogy ennek segítségével egy kevéssé ismert de Pécshez kapcsolódó személlyel megismertethessem olvasóimat.
A levél: ” Kedves László, ez a kötet van nálam, sok-sok éve vettem antikváriumban. Kinek szólhat az ajánlás? Köszönettel és üdvözlettel…”

Három válaszlevelet is írtam. Az egyik: „Kedves…, Vasváry László a Katkó-féle Dunántúl szerkesztőségének tagja volt. Ennél többet sajnos nem tudok róla. Nem tudom, a Vasváry-családhoz mennyi köze volt. Még keresgélek a hagyatékban.  Üdvözlettel: Pintér Laci” A másik: „Kedves…, kis kereséssel kiderítettem a következőt. Ebből pontosan kiderül milyen pécsi kötődése volt Vasvári Lászlónak, honnan ismerte Csorba és az is, hogy nevét (később) i-vel írja. Sajnos, Csorba hagyatékában nem találtam mást róla. Üdvözlettel: Pintér L.” A harmadik e-mail: „Kedves…, a könyvtáros nem nyugszik;) Küldök neked egy Vasváry (Vasvári) László írást a Dunántúlból. Én nem olvastam el, ha érdekel, te olvasd! Korfestésként mellékelem a szám borítóját is. Üdvözlettel: PLaci”
Lám, ilyen haszna is van blogomnak: ismeretlen embereket kicsit jobban ismertté tudok tenni.

Köszönöm figyelmüket.