1. Nagy Imre elnökünk augusztusi verselemzése az Ady-sorozatból.

Ady Endre: Torony az éjszakában

Faluja nyár-éji csöndjéből
Fehéren, aggódva kibámul
A torony
S vér-hireket vár a lángoló
Vénhedt világbul.

Harangjait altatja némán,
S az Istenének, kinek háza,
Nem üzen:
Áll, remeg és bámul a torony
Megbabonázva.

Az Ég csodálatos felhői
A Holdat rejtegetve úsznak
S a torony
A Holdnak köszön, e mennyei
Bölcs omnibusznak.

A Hold sokféle tornyot látott,
Sohse sietett, sohse késett,
S nem riad,
Ha telnek e kis Föld-csillagon
Elrendelések.

Tán holnap már vérrel meszelten
Fog csillogni istenes őrünk,
A torony,
S a harcos Multnak igéje zúg:
Halunk vagy győzünk.

Tán holnap már a torony hősibb
Vallását vallja vércse-Multnak,
S fiai,
A harangok, a még álmodók
Össze-kondulnak.

Csak a Hold fog tovább döcögni,
Mint majd a Föld is ember nélkül.
S a világ
Holdfényes torony-romok fölött
Mégis megbékül.

Nyugat 1914. 16-17. szám

Nagy Imre
TORONY AZ ÉJSZAKÁBAN

Múlt havi versünkre (Sípja régi babonának) visszagondolva Makkai Sándor szavai jutnak eszembe: „aki Adyt hallja, az, ha ösztönösen magyar a lelke, ha erőszakkal nincs megrontva a hallása, és ha nem hazudik, minden reflexiót felülhaladó és feleslegessé tevő bizonyossággal tudja, hogy magyar lélek gondolkozásának és érzésének magyar muzsikáját hallja.” (Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete. Bp., 1927. 10.) Ám csak akkor halljuk meg ezt a muzsikát, ha Adyt nemcsak az eszünkkel, de a szívünkkel is szeretnénk befogadni. (A szív bejáratos Istenhez. Az észnek egy kicsit mindig várakoznia kell. Avilai Szent Teréz gondolta a versolvasásra is érvényes.) Úgy is mondhatnám, ha Adyt olvasunk, nemcsak a szemünket, de a fülünket is nyitva kell tartanunk.

            Ez a gondolat e havi versünkre nézve is érvényes: a viaskodó lélek szólama ebben is összetett és ellentmondásos. A Torony az éjszakában tragikus vers, de mégis távlatot nyitó és felemelő. Magyar sorsértés ez is. Prófétai megérzés. Földessy Gyula nyomatékosan felhívja a figyelmet a költőnek e vers alatt olvasható jegyzetére: „1914. július derekán”. A vers 1918-ban, a költőnek életében utoljára megjelenő kötetében, A halottak élén című versgyűjteményben látott napvilágot. Kevés ennél tragikusabb verset írtak. A szöveg főmotívumát képező torony visszavonhatatlanul elpusztul a felidézett drámában. Ady Lajos szerint ez a kép az érmindszenti toronyra vonatkozik, ám jelentésköre annál jóval szélesebb, hiszen a torony az emberi kultúra egyik ősszimbóluma, amely a Bábeli Toronyig visszavezethető. Tudjuk, annak a történetnek is mi lett a sorsa.

            Ám ennek a versnek van egy másik szólama is, ami a Hold-motívummal kapcsolatos, s ez a pusztulás világa fölé szinte idilli derűt áraszt és megnyugvást sugároz. Ez „a tragédia fölött lebegtetett, holdfényes idill” (Király István) eredményezi a vers befejezésének talányos kettősségét. A torony pusztulása után béke következik, de ez a megnyugvás immár az ember nélküli világ nyugalma. A látomás egyfelől megdöbbentő, másfelől felemelő. A természet továbbélését, az élet fennmaradását hirdeti. A torony sorsa a pusztulás, de a holdfényes romok fölött a létezés örök szelleme ragyog. Az „ember-utáni csend” némaságában, hogy Tóth Árpád hasonló kicsengésű versét idézzem. (Elégia egy rekettyebokorhoz.)
(2019. augusztus 27.)

2. Augusztus második hetében kisebbik olasz-magyar unokámmal Claudio Sellerivel és édesapjával, vejemmel Christian Sellerivel, szíves invitálásukra, Budapesten töltöttem három napot. Az első két nap fürdőzéssel telt (a Szt. Gellért Gyógyfürdő és Uszoda meg a Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda összes medencéjében és szaunáiban:), a harmadik nap képei azonban talán olvasóim érdeklődésére is számot tarthatnak, ugyanis az a nap a Fiumei Úti Sírkert és Gül Baba Türbéje és Rózsakertje meglátogatásával telt.
Rengeteg képet készítettem. Rossz fotós vagyok, nem is komoly géppel, csak telefonnal készültek a fotók, így sokat töröltem is közülük. Azért úgy gondoltam, a jobbakat lassanként, ahogyan időm és erőm engedi, közzéteszem, a következő csoportokban:

Írók, költők sírjai (Először ezeket, hiszen mégiscsak irodalmi ügyekben dolgozom.) Remélem, szívesen kalandoznak velem Nemzeti Sírkertünkben.

Katonák, államférfiak sírjai
Rendezők, színészek sírjai
Egyéb sírok
Temetői képek
Gül Baba Türbéje és Rózsakertje