A Csorba Győző Társaság 207. hírlevele
2019.07.17.A Csorba Győző Társaság 209. hírlevele
2019.08.14.1. Nagy Imre professzor júliusra választott Ady verse és verselemzése:
SÍPJA RÉGI BABONÁNAK
(Bujdosó magyar énekli)
Csak magamban sírom sorsod,
Vérem népe, magyar népem,
Sátor-sarkon bort nyakalva
Koldus-vásár közepében,
Már menőben bús világgá,
Fáradt lábbal útrakészen.
Körös-körül kavarognak
Béna árnyak, rongyos árnyak,
Nótát sipol a fülembe
Sípja régi babonának,
Édes népem, szól a sípszó,
Sohse lesz jól, sohse látlak.
Szól a sípszó: átkozott nép,
Ne hagyja az Úr veretlen,
Uralkodást magán nem tűr
S szabadságra érdemetlen,
Ha bosszút áll, gyáva, lankadt
S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.
Üzenhettek már utánam,
Kézsmárk hegye, Majtény síkja,
Határ-szélen botot vágok,
Vérem többé sohse issza
Veszett népem veszett földje:
Sohse nézek többet vissza.
Nagy Imre professzor elemzése:
„A »Sípja régi babonának« című vers, az »Ülj törvényt, Werbőczi«-hez hasonlóan, a »Ki látott engem?« című kötetben jelent meg 1914-ben. Ez a költemény Ady kuruc-verseinek fájdalmasan szép darabja. Ha a szöveg konkrét jelentését nézzük, a vers végtelenül keserű, sőt tragikusan kilátástalan. Helyzetdal, ezt az alcím szerint egy »Bujdosó magyar énekli«, aki a szabadságarc leverése után végleg elhagyja az országot. Mint mondja: »Sohse nézek többet vissza«. Csakhogy ennek a versnek, mint minden jó versnek, formai, zenei jelentése is van, s ez fontosabb, mint a szó szerinti üzenet. Ez a zenei hangzás pedig azt sugallja, hogy ez a bujdosó csak testi valójában távozik az országból, lélekben soha nem képes elhagyni azt. Mert akiben ilyen erővel él Kézsmárk hegyének és Majtény síkjának hívó szava, akinek fülében soha nem halkul el a sípszó, a tárogató búsuló nótája, az mindig itt marad. Mert elszakíthatatlanul benne él egy nemzeti hagyományban, amelyet ezúttal az egyik legrégibb magyar versforma, az ősi nyolcas ritmusa szólaltat meg.”
A vers két feldolgozását ajánlom figyelmükbe.
Kaláka meglepetéskoncert 14. rész – Sebestyén Márta – Ady Endre: Sípja régi babonának.
A vers meghallgatható itt.
2. Régi adósságot is törlesztek. Megkésve bár, de hírt adok A pécsi irodalmi műveltség a kezdetektől a huszadik századig című kiállításról. Alább idézem a kiállításról a facebookon (is) megjelent hírt, hogy ne kelljen kattintgatni. A megnyitóról egy rövidebb (3 perc) és egy hosszabb (37 perc) videó is megtekinthető.
„A Pécsi Tudományegyetem Történeti Gyűjtemények Osztálya mint minden tavasszal, idén is új időszaki kiállítást készített elő. A kiállítás ötletét, vezérfonalát ezúttal egy modern könyv adja: Nagy Imre professzor úr 2013-ban megjelent hiánypótló műve, az Öttorony, mely a pécsi irodalmi műveltség történetét tekinti át a kezdetektől egészen a 20. századig. [Kiemelés tőlem. P. L.]
A választott téma minden évben kötődik valamilyen szinten a könyvtárhoz, hiszen nem titkolt célunk, hogy a gyűjteményeink értékeit ilyen módon is a látogatók elé tárjuk. Az idei kiállítás célja az, hogy a pécsi irodalom történetének mérföldköveit jelentő fontos művekre irányítsuk a figyelmet.
Az Öttorony bevezetőjében számos kérdés merül fel egy város irodalomtörténetével, illetve megírásának lehetőségeivel kapcsolatban. Mit nevezhetünk pécsi irodalomnak? Mit jelent a város? Hogyan tekintsük a város nem irodalmi szövegeire? Folyamatosság vagy megszakítottság érvényesül a történetben? Regionális nézőpont vagy a magyar kontextus jelenik-e meg hangsúlyosabban?
A mű koncepciójának középpontjába végül az intézmények kultúraközvetítő szerepe került, amelyek Pécs esetében az egyetemet, a könyvtárat, a püspökséget, a sajtót és a színházat jelentik. A pécsi irodalom ugyanis ezekhez az intézményekhez kötődik, ezek alakulása mentén jött létre. „A város szelleme az intézmények testében lakozik”. Az EK TK könyvtáros és muzeológus munkatársainak erőfeszítése nyomán megvalósult kiállítás a fizikailag megragadható művek bemutatásával jó alkalmat kínál arra, hogy képet kapjunk ezen intézményeknek a város szellemi életében betöltött szerepéről, ugyanakkor a fenti kérdések újragondolására is lehetőségünk nyílik.
A kiállítás megnyitására május 30-án, 14.00 órától kerül sor a Klimo Könyvtárban, a Szepesy u. 3. sz. alatt. A kiállítást Dr. Nagy Imre, az MTA doktora, professor emeritus nyitja meg, a vendégeket Szeberényi Gábor, az Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont főigazgatója fogja köszönteni.
A kiállítás 2019. május 30. – 2020. március 31. között tekinthető meg.”
Az utolsó mondat igazolja: híradásunk nem késett meg teljesen. Kérem, minél többen látogassák a Klimo Könyvtár kiállítását és nézzék meg a videófelvételeket!
Köszönöm figyelmüket!