Egyelőre csak a színek, formák kavalkádját látom, a képeket Aknai Tamás mondatait olvasva próbálom értelmezni. Nálam Picassónál, Csontvárynál Martyn Ferencnél befejeződik a modern értelmezése. Az írott művészetekkel, versekkel is így vagyok. Talán érvényes Bertók László „baráti intelme”: Hülye vagy te a versekhez. Olvassál sokat. Talán így fordítható le erre a blogra:  Hülye vagy te a modern képzőművészethez, nézegessél sok műalkotást. De hiszen azért figyelek Aknai profra, amiért anno Bertók Lászlóra is figyeltem: Tanulni akarok. Vajon képes vagyok-e rá?

Egy fotó a magyarázottak közül:

És Aknai Tamás magyarázata a fotóhoz a fészbuk oldalról:

„Barki Gergely feltett a fészre egy holdfényes fotót a római városházáról és a Marcus Aurelius diadaloszlopról a római Piazza Colonnán. Hozzátettem az én pécsi, Kórház téri holdamat, amit pont azon a napon, 21:15-kor csináltam, amikor Szilágyi Szilárdtól jöttem haza. Mert kedden délután elmentem a barátomhoz. Hívott, örömömre volt, hogy megnézhettem az elmúlt két hónap alatt festett képeit, megnézhettem vagy száz kisebb méretű (leginkább régi Jelenkor lapokra festett, rajzolt) munkáját. Melyekre aligha mondhatom, hogy grafikák, mert bár hangsúlyosan rajzolt vonalak, jelek jellemzik őket, bizony ezeken éppoly egymásra vonatkoztatott tömör festői, mint sűrű tematikai mintázatok részletei bomlanak ki. Fény és színfoltokba burkolódzó vízivilág és felhők között lakozó, alászállásra készülődő angyalok. Némelyik már itt törött szárnnyal… Sokat foglalkoztat a Szilágyinál tett látogatásom. Jó volt és meglepett a képek ereje. A szenvedés, vagyis a tematikusan, rajzban kifejezett (elmesélt) fájdalmak, hiányok, levegőtlenség és a zuhanások, szárnyak, a létezés emberi és állati dimenziójának egybemosódása, de mindigis vonzott a „kimondás” szenvedélyes, vagyis mérlegelés nélkül megfogalmazódó formája is, amihez aztán szinte ugyanilyen energikusan tartozik méret és szín. Említette Szilágyi a címeket is, de ezeket még nem jegyeztem fel, mint ahogy a többi kép adatot sem. Ezért most csak részleteket adok közre, miközben szívesen gondolok már a folytatásra is….”