Művészettörténész vendégem ismét egy kiállításról ad hírt, elemzést. És ez jövőbetekintés/jövőfürkészés. Ha elolvassák – és kérem, olvassák el -, kiderül, miért a jövő lett nálam a hívószava: a jövő művészeiről szól, akik majd a minket körülvevő világ tárgyi környezetének megteremtői/alakítói lesznek. A bevezető kép egy Aknai Tamásnak tetsző kompozíció a kiállítás anyagából, másolom a magyarázó szöveget:

„Szerettem Kiss Lúcia Áradás című gobelinjét, ami a klasszikus szőtt kárpit pompakedvelő, ritkán szófukar előadásmódjával szemben valószínűleg fotódokumentációból kiinduló, aszketikus, kevés jellel és színnel előálló, csaknem monokróm kompozíciót jelent.”

A kiállítás július 19-ig tart, ajánlom a „jövőfürkészek figyelmébe;)

Köszönöm szépen az ismertetőt és várom a következő írást.