Elmaradtam az eheti – régi szóvicc nyomán szabadon;)- ehető bloggal. Sokféle dolgot tudok említeni mentségemre. Legfontosabb, hogy elromlott a „házi nyomdám”, a szkennelő-másoló-nyomtató kombó gépem. Ez annyira elvette a kedvemet, nem is néztem a blog felé, mert a kiválasztott kötetről –Tücskök tücske – és írójáról, Kopányi Györgyről nem tudtam képes összefoglalót készíteni. Pedig tartalmilag és küllemében is szép kötet, a Magvetőnél 1958-ban kiadott, Ország Lili rajzaival díszített meséskönyv. Helyette most egy régebben ismertetett Kopányi kötet Margitkának, Csorba feleségének dedikált címoldalát közlöm.

Jövő hétre kedves ismerősömnél talán megjavítják a gépet, akkor pótlom az elmaradást, a „Tücsköt”. Meg talán az idő is kegyes lesz hozzám: jön egy kevés eső, lehűlés, nem tudok annyit az öregedésemmel egyre nagyobbnak tűnő kertben dolgozni és úgy elfáradni, hogy nem lesz kedvem, erőm már a gépnél ügyködni sem.

Viszont nem hagyhatom ki az anyák napját. Délelőtt itt járt két legkisebb unokám, s ők – édesanyjukkal közösen – szép énekkel köszöntötték a nagyanyát. Nagyon kedves volt a csöppségek megilletődött éneklése. Képet, videót, a gyerekek megóvása érdekében, nem teszek fel. Képzeljék el a jelenetet…

Hogy még ma elmenjen, ajánlok két anyák napi verset, köszöntve minden kedves életadót.

Babits Mihály: HIMNUSZ A SZENT SZŰZ ANYASÁGÁRÓL

HIMNUSZ A SZENT SZŰZ ANYASÁGÁRÓL

Csodálatos szerelem!
Testet ölt az Isten.
Sohse hallott kegyelem:
mag fogan a Szűzben!

Óh újféle házasság:
csillag megy a naphoz.
Képtelen, szent anyaság:
szűzlány gyermeket hoz.

Mózes ahogy hentergett
a gyékénykosárban,
csodamód úgy szendergett
Isten a leányban.

Fülön át és lelken át
szállt be szent testébe
s nem szakítá nyilt nyomát
amerre kilépe.

Mint üvegen a sugár
ahogy átsugárzik,
mégis rajta semmi kár,
sérelem se látszik:

úgy született, az anya
foltja-kára nélkül,
Isten, Istennek fia,
saját jegyesébül.

S mint a gondolat suhan
a szív rejtekébül!
Aki bűn nélkül fogan,
szül fájdalom nélkül.

Ha sugarat ont a szem,
nem veszti világát;
így a virág-anya sem
veszíti virágát.

Fehérebb mint liliom,
tavaszibb mint rózsa,
légy fiadnál, Szűzasszony,
szívünk szószólója,

hogy ne várjon holtan a
zord pokol homálya:
veled inkább, szentanya,
egek lakomája!

Ismeretlen franciaországi szerző műve, Babits Mihály fordítása.

Csorbától a Fordított kígyó cím gyönyörű verset ajánlom. Nem csak anyát dicsérő, de szerelmes vers is ez. Meghallgatható a költő előadásában is.

FORDÍTOTT KÍGYÓ

                      A vers a költő előadásában.

Amit én nyögve keseregve
te azt félkézzel és nevetve

A dolgok sokszor azt hiszem már
szolgálni gyűlnek lábaidnál

S mint a mesében ha kimondod
megoldódik hipp-hopp a gondod

Ha ölsz is amit ölsz az állat
cinkos csöndben múlik ki nálad

Törvényeid csak a tiéid
ha ellesik akkor sem értik
akkor is mint nekem magamnak
mindenkinek titok maradnak

Lám több mint húsz év napja-éje
bonckéses búvár szenvedélye
lassú szemlélődő nyugalma
forgó hajszája gyűrt unalma
ünnepe lucska tisztasága
öledből nőtt három virága
élet midőn oly egy lehettünk
hogy csak húsunk le nem vetettük −

Mennyit tanultam én azóta
ég-föld-pokol bősz firtatója

Nyílt ablak és ajtó előttem
fény ömlött szét a vaksötétben

Hány dúvadat domesztikáltam
s ma füttyszóra nyaldossa lábam

Több mint húsz éve csak veled nem
semmire veled nem mehettem

Fordított kígyó ki a bőrét
vedlés helyett növeszti hétrét

Erős dajkám ki esteledve
kész bizton kész az új szerepre
s pislákoló szememre nézve
majd fölvesz karja bölcsejébe
fölvesz haját arcomra szórja
s fülembe zsondul altatója.

Először a Lélek és ősz című kötetben jelent meg, majd utána minden válogatott kötetben és az Összegyűjtött versekben is.

Ehhez már nem kell semmit hozzátenni, legfeljebb leírom, mit tud egy édesanya, például az enyém. Egy csöppnyi majorból egy erdőn keresztül járt a 6 kilométerre lévő falusi iskolába, tavasztól őszig mezítláb, aztán télen hóban fagyban, mindig gyalog, mellette otthon végezte a tanyasi munkát, mégis elkerült az ország másik végébe, a Szegedi Tudományegyetem bábaképzőjébe, s lett utána három-négy falu és egy faluvégi cigánytelep bábaasszonya, később szülész- majd ápolónője, feleség, aki megszülte saját első gyermekét, s míg várta haza a Don-kanyarból édesapámat (aki nem kis szerencsével haza is ért), befejezte a házépítést, utána megszült engem, bábáskodása mellett pedig több mint 3000 gyerek született, közben ellátta a családot, s még örülhetett az első diplomámnak, amelyet nélküle semmiképpen nem kaphattam volna meg, és első unokáinak. Így nézett ki akkor egy asszony, egy anya élete. Nem lehet megköszönni eléggé neki és a hozzá hasonló anyáknak, szinte hősiese életüket.

Kívánom hát, Isten éltesse jobb, sokkal jobb körülmények között, szeretetben, örömben, egészségben, bő gyermekáldással a mindenkori jó édesanyákat.

Anyák napja. A 334. Csorba blog melléklete

Jövő héten, remélem, már „rendes” bloggal jelentkezem

Köszönöm figyelmüket.