300. Csorba blog. Élet a halál után
2024.09.13.302. Csorba blog. Csorba kertje, a Csorba és Pécs sorozat 4. része, linkajánló
2024.09.28.A hétvégi, azaz a következő hírlevélben visszatérek a megszokott formához. Most csak hírt közlök.
1. 1995. szeptember 13-án temettük Csorbát. Bizony, jövőre már 30 éve lesz. Méltó megemlékezés kellene, talán segítséget is kapok hozzá.
Amint írtam az előző blogban, a meteorológia figyelmeztetett, szeptember 13-án, sőt a következő napokban is, rossz idő, eső, szél lesz. Ezért a sírok előtti tisztelgés helyett egy emlékező délutánt tartottunk a Tudásközpont kis konferenciatermében, hétfőn (IX. 16-án) 17 órától. Itt is köszönetet mondunk a terem és a berendezések (számítógép, kivetítő, internet) biztosításáért Szeifer Csaba rendezvényszervező csapatának és a Csorba Győző Könyvtárnak. (Előtte, 12-én, amikor még jó idő volt) Csorba Noémivel a költő középső lányával kimentem a temetőbe, s minden íróbarát sírjára elhelyeztünk egy szál szegfűt, Csorbáéra pedig két sírcsokrot, egyet a Társaság, egyet a Család nevében.)
Erről fényképeket is készítettem, s azokat bemutattam a hétfői megemlékezésen, pdf vetítésben.
Ahogyan az előző blogban jeleztem, a bemutató nem csak pécsi sírokról szólt, mert több budapesti és más városban levő sírt és emlékművet is bemutattam Pécsről elköltözött, vagy itt csak rövid ideig megfordult barátokról, ismerősökről. A pdf-oldalak száma pillanatnyilag 19, s lehet, hétfőig még bővül is, írtam a meghívóban, nos a diák száma hétfőre 38-ra, éppen a kezdeti duplájára nőtt.
A sírás/siratás helyett a képekhez fűzött mondandómban az életre helyezem a hangsúlyt, a halott alkotók helyett az élőket szerettem volna bemutatni, néhol humoros történetekkel, mintegy fricskát mutatva a halálnak. Mert talán így emlékezhetünk igazán a Lengyel Balázs által „életigenlő, halált látó”-nak nevezett költőre, aki él még a halála után is. Mert amíg mi élünk, emlékezünk, a holtak is élnek! – írtam, és így is volt: remélem, Csorba és barátai éltek a bemutató alatt és talán egy-két napig még a hallgatók fejében is.
A képösszeállítás diavetítős formában itt megtekinthető. (Lassan töltődik, nagy fájl!)
A címhez és a képekhez fűzött megjegyzéseim után az első bemutatott sír, amelyik a bejárathoz legközelebb esik, a temetőkápolna mellett, azé a Várkonyi Nándoré, akit Csorba második apjának nevezett, Várkonyi Nándoré. A vers az örökösök feldolgozásában meghallgatható itt.
De nem mondom végig az összeset, ide másolom a tartalomjegyzéket, akinek felkeltette az érdeklődését nézze át. Szerintem – öndicsére büdös – szöveg nélkül is informatív;)
„Tartalom: Magyarázat a képekhez 2; A cím magyarázata: 3; Versek a halálról 4; Csorba és a halál 5; Galsai Pongrác: Halottakról jót vagy semmit 6; Várkonyi Nándor 7-8 (fotó: Harcos Ottó, Várkonyi Nándor, Várkonyi Péter, Csorba Győző) ; Csorba Győző 9; Szederkényi Ervin (fotó Galambosi László, Szederkényi Ervin, Csorba Győző) 10; Galambosi László 11; Tüskés Tibor 12 (fotó: Tüskés Tibor, Takáts Gyula); Csoportkép: b-j Pákolitz, Galambosi; Tüskés; Csorba 13; Bertók László 14-15; Makay Ida 16; Arató Károly 17; Csorba és barátai című kötet, Kalász Márton Csorbáról 18; Szántó Tibor és a Dunántúl utolsó száma 19; Kalász Márton 20; Lázár Ervin 21; Galsai Pongrác (a képeken Takáts Gyula, Csorba Győző, Galsai Pongrác) 22-23; Galsai dedikációja Csorbának és humoros írása a halál utáni életről 24; Bertha Bulcsu és Csorba Révfülöpön 25; Weöres Sándor, Károlyi Amy 26-27 (közös fotó: Csorba, Károlyi Amy, Weöres); Takáts Gyula 28; Fodor András 29 (+ fotó Fodor András és Csorba Győző); Pákolitz István (szobor és levelezéskötet fotója) 30; Berze Nagy János 31; Bárdosi Németh János 32; Martyn Ferenc 33; Thiery Árpád és Örsi Ferenc 34; Takács Gyula (művelődéspolitikus + fotó (Martyn Ferenc, Takács Gyula, Amerigo Tot) 35; Csorba Győzőné (36) Pákolitz István Bökversei a Jelenkor munkatársairól 37; Köszönet 38
A pdf változatban maradt elütés és egy hiba, hamarosan javítom.
Az elsőként meglátogatott sír és „lakója”:
Remélem, Csorba Győző nem forog a sírjában a megemlékezés színvonala miatt.
2. Az örökifjú Nagy Imre professzor nyilatkozott a BAMÁN a nemrég kapott Nagy Lajos-díjáról, ajánlom elolvasni. Tanulságos, érdekes.
3. Azt hiszem ez pedig jó hír mindenkinek:”– Amiben igazán különbözni fog 2030 nemzeti könyvtára a 2020-astól, az az, hogy mindenki polcán ott leszünk: jövő évtől ingyenessé válik az Országos Széchényi Könyvtár, és közel egymillió könyvet teszünk kölcsönözhetővé – mondta a Magyar Nemzetnek Rózsa Dávid. A főigazgató beszélt egyebek mellett a MEK+ szolgáltatásról, a brüsszeli Magyarország Házában kialakított különleges könyvgyűjteményről és a piliscsabai archivális raktár jelentőségéről.” In: Újsághír.
Köszönöm figyelmüket.