A 300. Csorba blogot, úgyis, mint emlékező blogot, nem a hagyományos formában állítom össze.

1995. szeptember 13-án temettük Csorbát. Bizony, jövőre 30 éve lesz. Méltó megemlékezés kellene, talán segítséget is kapok hozzá.

Erre az évre is terveztem temetőjárást, mint tavaly, de a meteorológia figyelmeztetett, ma rossz idő lesz. Ezért a sírok előtti tisztelgést most nem szerveztem meg, hanem helyette egy emlékező délutánt terveztem a Tudásközpontba, hétfőn (IX. 16-án) 17 órára. Ettől függetlenül Csorba Noémivel a költő középső lányával, tegnap kimentem a temetőbe, s minden íróbarát sírjára elhelyeztünk egy szál szegfűt, Csorbáéra pedig két sírcsokrot, egyet a Társaság, egyet a Család nevében.

Ahogyan ígértem, erről fényképeket is készítettem, s azokat majd bemutatom a hétfői megemlékezésen, pdf vetítésben.

Fölhívom a figyelmet, hogy a bemutató nem csak pécsi sírokról szól majd, mert több budapesti és más városban levő sírt és emlékművet is bemutatok Pécsről elköltözött, vagy itt csak rövid ideig megfordult barátokról, ismerősökről.  A pdf-oldalak száma pillanatnyilag 19, s lehet, hétfőig még bővül is.
Arra is felhívom a figyelmet, hogy a sírás/siratás helyett az életre helyezem a hangsúlyt, a halott alkotók helyett az élőket szeretném bemutatni, néhol humoros történetekkel, mintegy fricskát mutatva a halálnak. Mert talán így emlékezhetünk igazán a Lengyel Balázs által „életigenlő, halált látó”-nak nevezett költőre, aki él még a halála után is. Mert amíg mi élünk, emlékezünk, a holtak is élnek!

Ezért is kérem, jöjjenek minél többen, ígérem, hogy a sírok fölött sem fognak sírni!

Még egyszer közzéteszem a meghívót:

Emlékezzünk!

szeptember 16-án 17 órakor a Tudásközpont kis konferenciatermében
az 1995 szeptember 13-án eltávozott Csorba Győzőre,

valamint emlékezzünk a Pécsi Köztemetőben nyugvó barátaira, tisztelőire, híres pécsiekre sírjaik fotójának segítségével.

A Társaság korosabb tagjaira és a kiszámíthatatlanul meleg időre tekintettel nem tervezünk sétát a sírokhoz, hanem pdf vetítéssel fotókon mutatjuk meg a sírokat és emlékezünk az ott pihenőkre. Kérem, a jelenlevők nyugodtan mondják el történetüket az elhunytakról sírjuk fotója előtt,

mert az ember tényleg csak addig él, amíg emlékeznek rá.

A Csorba Társaság így éltessen sok embert Csorba emléknapján, ne csak a költőt.

(A sírokat a napokban Pintér László fotózza, de szívesen fogad fotókat bárkitől 15-én estig, hogy többen bekerülhessenek az emlékezés délutánjába. Pécsről eltávozott és más városban eltemetett, de Pécsett is élt, Pécsett és Pécsért is tevékenykedő alkotók sírjairól is várunk fotókat.)

Jöjjenek és küldjék, hozzák el fotóikat, mondják el emlékeiket!

Szeretettel várjuk a megemlékezésen.

A bemutató előtt Nagy Imre elnökünk szól az egybegyűltekhez, a bemutató utánra mást nem terveztem, hiszen, ha mindegyik képről csak 3 percet beszélek, akkor is egy óra lesz az est hossza. Azt pedig tudós pszichológusoktól olvastam: a megfelelőképpen élénk figyelem az ilyen összejöveteleken egy óra után erősen lankad.

Az első Csorba blogot 220 szeptember 15-én tettem közzé (előtte hírlevelek voltak, abból is 300), Csorba halálának 25. évfordulóján. Az idő gyorsan szalad, fölöttük is rohannak az évek. Ezt a szerkesztésen is észreveszem: egyre nehezebb összeállítani egy-egy oldalt. De amíg tudom, csinálom.

Mivel a meghívóban közölt kérésemre választ nem kaptam, csak saját képek lesznek a bemutatóban.

2. A Csorba Győző Könyvtár szépen emlékezett névadójára, elérhető itt, de másolom is:

Köszönjük szépen.

3. Nagyon sikeres, teltházas beszélgetés volt Várkonyi Nándor és Weöres Sándor levelezéskötetéről a Pécsi Belvárosi Könyvtárban. A meghívót másolva jó képet kaphatnak az estről. Szívet melengető volt, milyen sokan megjelentek. Gratulálok a szervezőknek, elsőként Kende Katának, a hangyaszorgalmú és rendkívül tehetséges unokának, aki a hagyaték feldolgozásának mozgatója és számítógépes munkáknak is kiváló gondozója, tervezője.

A PécsLit fesztivál, amelynek keretében a fenti rendezvényt tartották, itt adott fényképes beszámolót az eseményről.

Várjuk szeretettel az emlékezésen.

Köszönöm figyelmüket.