76. Csorba blog. Társasági ügyek

Három hírem van ebben a blogban.

1. Örömmel osztom meg Schóber Tamás levelét. (Facebook oldal itt.)

“Kedves László!
Örömmel értesítem, hogy az alábbi linken elérhető a 2016-ban készült koncert hangfelvétele:
https://www.youtube.com/watch?v=DedT2jYQ-vQ
Sikerült minden jogi ügyintézés, a hangfelvétel is jogtisztán került fele a YouTube-ra. Kérem, népszerűsítsük együtt Csorba Győző munkásságát! Üdvözlettel: Tamás

A levelet megköszöntem, most is köszönöm a kedves tanár úrnak Csorba népszerűsítését.
Köszönő levelemre tanár úr újabb tájékoztatást küldött. Ezt is közlöm:

“Kedves Laci!

Köszönöm levelét!
Fontos tudni, hogy nem csak a YouTube-on található meg a zenemű, hanem a világ 350 zenemegosztójához tudtam eljuttatni, közöttük a legnagyobbakhoz az Applehoz, a Spotifyhoz stb. Így a világ magyarságához, a magyarul tanuló emberekhez is eljuttathatjuk Csorba Győző művészetét, földrajzi határok nélkül! Ez már a napokban élesítve lett, ellenőrizhető, méginkább felhasználható…
A hólabdát eldobtuk, indul a lavina! Egyben szíves figyelmébe ajánlom a www.schober.hu weboldalt, ahol további információk várják a látogatókat.
Jó egészséget kívánok!

Tisztelettel üdvözli: Schóber Tamás”

Kedves Tamás, ezt is nagyon köszönöm, és weboldalad (én vagyok az idősebb, tálán már tegeződhetnénk;) látogatásra is buzdítom olvasóimat.

A megénekelt Őszi kert című négysoros vers az elmúlás ellen íródott. A költő utóélete talán bizonyíték arra, hogy Csorba Győző is csak tetszhalott, mint szeretett kertje ősszel, télen, s élete lent a föld alatt az elmúlás ellen halad.

ŐSZI KERT

Ami a föld felett maradt,
az élet periszkópja csak.
Az élet lent a föld alatt
az elmúlás ellen halad.

2. A 74. Csorba blog, amelyben a Társaságról fogalmaztam meg gondolataimat, szinte visszhangtalan maradt. Három olyan hozzászóló volt, akik pedig nem is tagjai a társaságnak, csak figyelemmel kísérik bejegyzéseimet. Tegnap viszont kaptam egy e-mailt, egyik legkedvesebb törzstagunktól, Boda Miklóstól. Köszönettel fogadtam, ezt is másolom. Válaszoltam rá tételesen, itt most ezt nem közlöm, mert majd a reményeim szerint ősszel megtartható közgyűlésen mindent megbeszélünk. Annyit előrebocsátok, hogy a levél bevezető gondolatai félreértésen alapulnak, hiszen én olyan válaszokat kértem, amelyek a munkámat egyszerűsítik, Miklós viszont olyan javaslatot tett, amely jelentős többletmunkával járna.

“Kedves Laci!

Kérted, hogy szóljunk hozzá a 74. számú  blogban megfogalmazott gondolataidhoz, melynek központjában az a kérdés áll, hogy van-e értelme a Csorba Győző Társaság társaságként való működésének. Az ezzel járó jogi, pénzügyi, illetve adminisztratív kötelezettségek, mint írod, “az érdemi munkámtól veszik el az időt, ha elmaradnának, sokkal több energiám jutna a Csorba hagyaték gondozására. A Társaság megszűnése semmilyen törést nem jelentene a költő emlékének ápolásában: eddig is szinte mindent én csináltam, jelentős saját tőke és idő ráfordításával, ezután is ez történne.”
Hadd emlékeztesselek, korábban már javasoltam, hogy legyünk Csorba Győző Irodalmi és Művészeti Társaság, alapszabályban is rögzített rövid megnevezéssel: Csorba Győző (vagy Csorba)Társaság, követve, hogy mást ne mondjak, a kaposvári Berzsenyi Társaság példáját. Meggyőződésem, hogy feladatkörünk tágabb értelmezésével Csorba Győző szellemiségét, életművének átörökítését is szolgálnánk, miközben továbbra is fontos feladatunk lenne a névadó költő személyes emlékének ápolása, hagyatékának gondozása. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi feladatkör betöltésére nálad értőbb és elhivatottabb személyt, mint eddigi munkáid is bizonyítják, nem találnánk.
Az a tény, hogy bármi legyen is a titulusod a Társaság vezetésében, tulajdonképpen magadra veszed a vezetéssel járó minden feladatot, több, mint tiszteletre méltó. Ám így nehezen körvonalazható, mondjuk a titkári vagy (ha van ilyen) az alelnöki feladatkör. De még elnökünket is hajlamosak vagyunk tiszteletbeli elnöknek tekinteni, ha csupán (úgy tűnik) kívülről hallathatja hangját, legyen bármennyire is megszívlelendő a mondandója. Jelen pillanatban az is nagy gond – szerintem – hogy nem áll rendelkezésünkre egy naprakész tagnévsor, mely alapját képezhetné az érdeklődési kör bővítésére irányuló tevékenységnek.
A blog 3. pontjának zárásaként a következőt írod, kedves Laci: “Minden igyekezetünk ellenére például eddig egyszer sem kérték a véleményünket a Csorba Győző közművelődési díj odaítélése ügyében.”  Szerintem a Csorba Győző-díj Pécs város önkormányzatának közművelődési díja, melynek adományozására javaslatot tehetnek az idevonatkozó rendeletben felsorolt tisztségviselők, képviselők, intézmények, szervezetek, egyesületek, tehát Társaságunk is élhet a javaslattétel, de nem a javaslatok véleményezésének jogával. Úgy gondolom, mindenképpen nagy megtiszteltetés, hogy Csorba Győző is ott van a szakmai kitüntetések híres-nevezetes névadóinak sorában.
Megtisztelsz azzal, ha jelen levelemet teljes egészében közzéteszed, mintegy hozzászólásként az általad is kívánt  vitához.

Köszönettel:
                    (Boda) Miklós”

Válaszaim közül kettőt közlök. Egyik, amit a levél első gondolatsorára írtam:

“Van olyan támogatónk, aki eleve irtózik az irodalmi és művészeti társaság megnevezéstől.  Attól függetlenül, hogy ezt a fogalmi vitát “zabhegyezésnek” tartom, valamennyire igazat is adok barátomnak: az irodalom nem művészet? Vagy valamiben különb, más, mint a művészet? Miért kell kiemelni a művészetek közül? Ráadásul tényleg irodalmi társaság vagyunk. Még egy ráadás: ismétlem, nem többletmunkára kértem javaslatot, márpedig a nagyobb és hosszabb elnevezés azt vonná maga után, ha nem csak díszként gondolunk a címre. És még egy ráadás: a névváltoztatás szintén “pénzes” munka. Jogász kell hozzá, közgyűlési döntés, új bélyegző, új banki ügyintézés. A közkeltű nevünk pedig amúgy is Csorba (Győző) Társaság.”

Miklós ezt írta: “Jelen pillanatban az is nagy gond – szerintem – hogy nem áll rendelkezésünkre egy naprakész tagnévsor, mely alapját képezhetné az érdeklődési kör bővítésére irányuló tevékenységnek.”

Erre a válaszom:

A tavalyi és a tavalyelőtti tagnévsort (ugye, az nevezhető tagnak, aki tagdíjat fizet) mellékelem. [Ezt csak Miklósnak küldtem el e-mailban. P. L.] Idén a Csorba utódok még nem fizettek tagdíjat, de az is meglesz majd a 2. félévben. A névsort nem teszem közzé, úgy vagyok vele, mint a szakszervezetek: kiderülne a felsorolásból, milyen kevesen vagyunk. Viszont ha most neked megírom, abból láthatod, milyen keretek között mozgunk. A könyvelő és a számítógépes segítőm nagyjából elviszi a tagdíjat.  (A számítógépes fiatalember díját tavaly “zsebből fizettük”, ezért az nincs is a kiadások között. A tagi kölcsönök között sem szerepeltetjük, hiszen azokat úgysem kapjuk vissza soha.) A tagdíjfizetők között van olyan is, aki nem akar tag lenni, ezért nem akarja a nevét szerepeltetni,  van olyan is, aki csak “szimplán” nem akarja, hogy a neve nyilvános legyen. Ő tudja, miért.

Egyébként a Társaság dokumentumainak egy része a honlapon elérhető, a hiányzókat majd pótolom, amint lesz erőm arra is. Minden évben megtartottuk a kötelező közgyűlést, ahol a beszámolómban, melyet a közgyűlés résztvevői a jegyzőkönyvek szerint elfogadtak, mindent részletesen elmondtam. Az összes közgyűlés valamennyi dokumentuma irattáramban megtalálható, kívánságra postázom.

Még egyszer köszönöm Boda Miklósnak az e-mailt.

3. A Csorba könyvek ismertetésének utolsó darabja, a Csorba 100  című évfordulós kötet lesz. Lassan ez is elkészül. Remélem, nem volt felesleges munka.

Aztán majd, ahogyan a katonaságnál mondják: Pihenj, folytasd tovább!

Köszönöm figyelmüket.