A mai török a százszor veszélyesebb.
A kétes komfort űzi innen (csalja el)
az őslakók új sarjait.
Bejön az erdő,
– eddig csak táplált, védett, nyugtatott.
Szétfut a gyom,
– eddig csak megtűrten lapult.
S a tömény alkonyati béke
nem hull többé emlékezőkre
s várakozókra,
az éjszakát
nem bontják meg nyögések, suttogások,
víg és szomorú emberi zajok.
A szél próbálja utánozni őket.
Lógó kísértet-jelöltek az utcán,
lépésük mint az enyém is: nehéz.
(VI. 7.)
Megjelent: Vas Népe. 1981. I. 11. 9. és Tolna Megyei Népújság. 1981. I. 11. 10. A napilapokban olvasható változatból a Csorba kéziratos versesfüzetében megtalált vers első három sora – nyilvánvaló politikai okból – kimaradt. („A mai török a százszor veszélyesebb. / A kétes komfort űzi innen (csalja el) / az őslakók új sarjait”) A Hátrahagyott versek c. kötetben a teljes szöveget közöltük, ez olvasható most fentebb is. (Az 1970–1980-as években működött Központi Sajtószolgálat az odaküldött művekből, kritikákból, interjúkból, írásokból ajánlott-szolgáltatott a megyei lapok részére. A vers ezért jelenhetett meg két megyei lapban két egymást követő napon.)
