Találtam egy levelet Bródy László költőtől is, aki megnyugodva ír Csorbának: örül, hogy verseit nem feledték el a Dunántúlnál, s külön örül annak, hogy azokat majd a következő számban meg is jelentetik, egyben Csorbára bízza megjelenés előtti gondozásukat. Bródy László neve napjainkban talán nem igazán ismert, idemásolom ezért a kereso.hu szócikkét: „Bródy László (Sátoraljaújhely, 1897. febr. 21. – Bp., 1984. ápr. 23.): író. Bp.-en folytatott jogi tanulmányokat. Katonaként vett részt az I. világháborúban, érdemeit több kitüntetéssel ismerték el. 1931-ben ügyvédi irodát nyitott Bp.-en. 1916-tól kezdve jelentek meg versei, novellái a Múlt és Jövő, a Népszava, a Nyugat, a Pesti Napló és az Új idők c. lapokban. 1945 után verseket publikált az Ország Világ és az Élet és Irodalom c. hetilapokban. A Hazátlanul c. 1919-ben írt versét több nyelvre is lefordították. – Verseskötetei: Bohóc (Bp., 1921); A huszonötödik utca (Bp., 1923); Nap-nap után (Bp., 1925); Bábszínház (verses játék, Bp., 1926); Nem kellenek mára madarak (Bp., 1931); Esztendők (Bp., 1945).- Irod. Az 1. háborús gyalogezred története (Bp., 1939); [Zsadányi Oszkár]: A nyolcvanéves B. L. köszöntése (Új Élet, 1977. 4. sz.); Meghalt B. L. (Új-Élet, 1984. 11. sz.).” (In: http://www.kereso.hu/yrk/Ryrgenwm/2291 ) A versek aztán, most már nem tudni miért, nem kerültek be a Dunántúl 1956-os utolsó, de az „1956-os októberi budapesti harcok miatt” csak 1957. tavaszán megjelent számába. (Ez a szám lett aztán a Dunántúl utolsó száma: a lapot megszüntették, szerkesztőjét Szántó Tibort pedig koholt vádak alapján perbe fogták, letartóztatták…) Bródy László levelének első és második oldala

Bródy László két verse a Dunántúl egy régebbi számában már megjelent, rá emlékezve ­– a másodikat különösképpen a környezetvédők figyelmébe ajánlva – most közlöm a verseket. (In: Dunántúl, 4. évf. 3. [12.]  sz. p. [9.])