Látvány

                   LÁTVÁNY

Megy az őszi ég megy keletnek
Köd is fakítja már zöldjét a leveleknek

Megy az őszi ég üresen
Nem kuszálja madarak röpte sem

A fa is a fű is költözik
kéreg mögé föld alá rejtezik

Nem messzebb-e mint a madár?
És visszatalál-e ha jönne már?

Kályhát készítsz begyújtsz bölcsen tudod te:
szüksége van a testnek a melegre

s a léleknek hisz rémült éjszakákon
ott ülsz mellettem ülsz az ágyon

ódivatú orvos aki
meleggel vágysz mindent gyógyítani

de akinél bármely bajomban
jobb orvosra eddig még nem akadtam

ki az őszt is csak látvánnyá teszed
ahogy viszi a bodros-kék eget.

Vissza a Tartalomhoz