Csak befelé, a vers a költő előadásában

            CSAK BEFELÉ

Mint kígyóbűvöletben ha megáll,
és mintha kővé dermed a madár,
s ha történik vele, nem tudja, mi:
nincs szeme, füle látni, hallani,

csak befelé, és csak a szerveket,
ahogy kínlódnak, hogy feleljenek,
ha kérdéseit a test fölteszi,
s a megszokottat sorra kérdezi.

Így élek mostanában: már a „kint”
nem ér hozzám a régi rend szerint:
a naptár lapjaira tinta dőlt;

a „bent” magával töltve zeng, zuhog,
öntörvényét követve háborog,
beroskad, s meg-megnyugszik, mint a föld.