Vetkezvén bőrig meztelenre, a vers a költő előadásában

VETKEZVÉN BŐRIG MEZTELENRE

     Fáj, hogy fogyóban…?
                                 (Elfogyóban?)
     Alig. Tudomásul veszem.
     Sóhajtok csak mindentudóan.
     Hogy mi ez? − meg se kérdezem.
     Betörtem, mint X. Y.
     Magam nem érvvel biztatom,
     statisztikával, hogy… vagyis hát,
     hogy mindig, nemcsak rendszerint,
     s hogy senki sincs, ki tartva titkát
     becsaphatná kedvenceit.
     A kedvenc is kegyetlenül
     kijózanul, ha odajut,
     és odajutni kényszerül:
     kitárul előtte az út. −
     Hogy mi ez? – már nem kérdezem,
     vetkezvén bőrig meztelenre
     a nagy, utolsó küzdelemre
     magam talpig fölvértezem.