Megint tavasz, a vers a költő előadásában.   

              MEGINT TAVASZ

Megint tavasz. Nem tud meghatni többé:
a kell, a kell – csábító mezbe bújva,
a kell, a kell – a törvény masinája,
azt hallom én kattogni újra s újra.

Mandula-, kajszi-, meggyvirág s a fűben
ibolya-foltocskák. Holnaputánra
hervadás, majd gyümölcs (ha jól megy), aztán
megint az ősz s a tél kálváriája.

Szabály, ismétlődés, nagyon meguntam.
S ki örvendeztem a törvénynek egykor,
ma fázom tőle, s félek: azt szeretném,
ha kizökkenne a rend a szokottból.

Akkor még… akkor még talán… De lelkem
(poros hasonlat) elfáradt madár már,
s ha villám vág is mellette a fába,
csak odanéz, bólint, s tovább se száll már.