Kertem – Csorba Győző honlap

Kertem, a vers a költő előadásában.

KERTEM

Húszegynéhányadikszor
látom, ahogy
e kert az őszbe lassan
beandalog.

E kert, mely ugyanaz még,
s nem ugyanaz,
mert sok halottal ért meg
egy-egy tavaszt.

S ha a halott fák, bokrok
közé megyek,
az is valaki holt lesz,
nem én leszek.

S nem is egy, − rajnyi holt jár
a gyomtakart
utakon, s tudhatatlan,
ki merre tart,

melyik már-nincs bokornál
áll meg, s motoz,
melyik már-nincs fa árnyán
dőlt fűbe most,

melyik már-nincs gyümölcsből
s hányat szakít,
melyik már-nincs virágra
csodálkozik. −

Húszegynéhányadikszor
− s még mennyiszer?
Lesz majd egy ősz (s talán már
itt van közel),

mikor az élő nem küld
már holtakat,
s a kertben szellemek nem
bolyonganak,

csak a tárgyak zörögnek,
míg nyugtató
csönddel nem száll le rájuk
a néma hó.