A közelgő fal

          A KÖZELGŐ FAL

Járt uton sem láthat mindent a szem:
ha égre néz − talpa alatt a földet,
ha talpa alá − akkor az eget.
Az emlékezés mégis kimeríthető.
De amit holnap reggel láthatok
vagy holnap délben, holnap este,
az még nyilván nincs kimerítve, és
tán kimeríthetetlen is lehet.

Minek küldeni vissza a szemet,
mikor új látványok serege várja,
miért erőltetni a sötétségbe,
mikor fényben röpködhet kedvire?
S így még izgalmak is remélhetők.

A közelgő fal persze hogy keresni készt
a biztosabb és tágabb tájakat,
de itt a summák summája következik,
a minden-fontos és a minden-lényeges.
Figyelmesnek kell lennem és hűnek nagyon
és bátornak és nem kímélőnek magam,
s zokszó nélkül vállalnom a vegyes
batyukkal rám köszöntő perceket.