POST AMOREM
A szerelem se
titok már előttem,
nincs, ami mentse
kedvem az időben.
Kamaszból férfi
sugarában lettem én.
Érti, ki érti:
nincs a földön több remény.
Nincs, ami ámít,
csúcsok felé csalogat,
élni vidámít,
szinezi a napokat.
Mogorva, higgadt
öntudattal hallgatok,
volt-álmaimnak
vázaival ballagok.
Csak a halál gyújt
tüzet néha bennem,
pompázik árvult,
szigorú szivemben,
ragyogtat fénnyel
minden rögöt utamon,
egyetlen szép jel,
egyetlen jutalom:
vízbe, kenyérbe
belopja a félelem,
általa, érte
érdemes még életem.
