Hol van Ady Endre?

      Szájon, könyvben, polcra rakva,
      verseit, sorsát erre-arra –:
      ne ott keressük Ady Endrét,
      ahol csak volt, csak múlt, csak emlék.
      Ott élő, mert él, most is, él benn
      a lények, a tények szövetében,
      szem-villanásokban a gonoszra,
      indulatokban a porosra,
      vivátokban a jobbra újra,
      hevekben, marsot harcra fújva,
      társpillantásokban a nőkre,
      örök adókra, elvevőkre,
      fészek-vágyásban, nem hunyóban,
      folyton bujdokló bújdosókban,
      rettenetes, zúzó ökölben,
      békesség-termő, csendes ölben,
      szótlan kérdés-feleletekben,
      mélységekben, felületekben,
      vállhoz feszült baráti vállban,
      tömegbe vegyültben s kiváltban,
      gyöngében, kinél nincs erősebb,
      félősben, kinél senki hősebb,
      ahol – sárban vagy fellegekben –
      ott mozdul még (vagy már?) az ember.