Shakespeare-apokrif

                 Shakespeare-apokrif *

Osrick:  Felség, én úgy látom, hogy éhesek.
Hamlet: Sőt éppenséggel majd hasuk fakad.
Osrick:  Valóban, nadrágszíjuk szinte vág.
Hamlet: De mégis, mintha máris csúszna le.
Osrick:  Igen, igen, meg kéne húzni, jó uram.
                Szerencse még, hogy arcuk szép piros.
Hamlet: Én éppen úgy látom, hogy holtfehér,
                akár ha sírból keltek volna ki.
Osrick:  Ha jobban megnézem, bizony, fehér,
                halott fehér, ami azt illeti.
Hamlet: Vagy hát piros, piros, bizony, fiú,
                sőt úgy tünik, meghökkentően az.
Osrick:  Úgy, úgy, piros, szakasztott, mint a vér…

 

A párbeszéd az Élet és Irodalom 1986. XII. 19. sz. 14. oldalán  jelent meg, nyomdahibásan: Hamlet utolsó állítását (Vagy hát piros, piros bizony…) Osrick előző helyeslésének folytatásaként tördelik, Osrick utolsó helyeslését viszont (Úgy, úgy piros, szakasztott…) Hamlet szájába adják. Az apokrif így nehezebben értelmezhető, a talpnyaló Osrick példázatának erejét ez a hiba erősen rontja. A Hátrahagyott versek c. kötetben és itt is a gépelt kézirat pontos szövegét közöljük.