Hat bányász 

Először tűnt a fény – ez egycsapásra rögtön
aztán a levegő – ez lassan de kitartón
aztán az értelem – bakkecske szökkenéssel
aztán az idegek – robbanva és kilengve
aztán az emberség  – állkapcsok csattogása
                                 – üvöltés a torokból
                                 – letört körmök és ujjak
                                 – hajcsomók a marokban
                                 – verejték, vér, lucsok, könny
aztán mindig sűrűbben
mind bővebben zuhogva
a semmi
üresség
nyugalom
s
  egy
         kettő
                 három
                           négy
                                    öt
                                         hat
már alig emberforma rom…
hat csillag hat tökéletesség