Aki sok szépet

         AKI SOK SZÉPET

Aki sok szépet mondott el hiába,
       szűkszavú lesz vagy néma, ­−
tudom: fáj, hogy neked jutott
       szavaim maradéka.

Én már a földnél is mélyebbre hulltam,
       nyirok s penész ölelget;
nem csillagokat üldözök, −
       kis emberi türelmet.

A gyengéimmel sétálok előtted,
       már-már magam kinozva, −
ha rám gondolsz, a jó helyett
       gondolj inkább a rosszra.

Hiszen becsaplak: önzésből szeretlek,
       − embertől más se telhet, −
önnön-szívemre készítem
       e gyógyító szerelmet. −

Aki sok szépet mondott el hiába,
       szűkszavú lesz vagy néma,
de minden szépnél szebb lehet
       szavai omladéka.

Úgy szeretlek, mint botjukat a vének,
       ahogy a víz a gödröt,
a napnyugtát az aratók,
       az istállót az ökrök.

Vissza a Tartalomhoz