[Oly sokat csattogott…] 

Oly sokat csattogott dobolt
sőt kongott már e szó
hogy végre egyszerűen
jelzők és cifra szövevények
s felkiáltójelek
nélkül kellene mondani leírni:
forradalom

Hogy egy legyen az ős-szavakkal
mint a víz tűz föld levegő kenyér
mint az ember
s annyit jelentsen
mint az ember
mindenféle csökkentés csonkulás
szépítés magyarázkodás
nélkül
s jelenjék meg makacsul a nap-éj
változásának törvénye szerint
valahányszor az ember
teljessége megsértetik

s olyan legyen
mint a legforróbb vágyak-szülte legfőbb
jó akinek öle és kardja van
kinek mi jár 

a hétköznapok
szürke s irtóztató
óceán-erejével