[Vackokba húzódott…]

                                                          [Vackokba húzódott…] 

Vackokba húzódott az ember, mert erős volt neki az igazi nap, az igazi szél, félelmetes az igazi éjszaka, s iszonyatosak igazi ellenségei.

Vackokba húzódott s azóta vezérei, tanítói papjai szünet nélkül azon fáradoznak, hogy vackai lakályosságát, szépségét, pótolhatatlanságát bizonygassák.

Vallások, törvények, erkölcsi normák igyekeztek és igyekeznek elégedetté tenni s egyben elvenni kedvét a méltatlankodástól, a vágytól a tiszta levegőre.

Ól-világ, ól-élet, ól-emberiség!

Lázadói is jobbára szánalmasak: ól-rend helyébe másik ól-rendért hadakoznak.

Pedig azok után kellene menni, akiknek van tekintetük a napba, erejük a szélhez, akiktől visszahőköl az éjszaka s reszketnek ellenségei.

S vigyék bár őket hamar halálba, néhány szabad lépésük soha-nem-sejtett boldogságot lobbant szívünkbe.