Élt bennem él is 

Halt volna meg vagy tűnt el volna végképp
Most levelet írt idézte a múltat 

Élt bennem él is mint egy régi szép kép
vonásai bár nyilván meglazultak 

S ha még az Isten megver azzal is hogy
találkozom vele valami módon: 

borotva éle metszi szét a titkot
és nyersen s óhatatlan megcsalódom – 

Nincs mentség: szép csak emlékben maradhat
aki egyszer az idő martaléka 

Kerülni kell ha ismét ránktapadhat
közös múltunk akármi morzsaléka 

mert veszteség lesz veszteség belőle
kis vagy nagy seb de seb minden bizonnyal 

űr mérhetetlen tudható előre
telisteli sokoldalú iszonnyal 

De futva tőle nem hagy el meleg fény
hozzánk nő és kísér híven halálig 

s láthatatlan de mint védő ereklyénk
énünkké lesz míg énjéből kiválik