Gazdag vagyok 

Ó milyen súlyos feladat
visszanapoznom magamat
sőt visszaéveznem évtizedeznem
sőt több-több évtizedeznem 

Ez persze kint csak képzeletben
de bent szoros keretben
valóban is kiderülhet
hogy sikerülhet 

Esetleg egy tömény
nyárdélután ürügyén
a Duna-parti füzesbe
kamasz-szerelembe esve 

amikor a fák között
sereg lány öltözött
öltözött vetkezett
szememmel tudatlan szövetkezett 

Fülemben zúg-sziszeg
a töltésmenti liget
számban fűzfalevél fanyar
íze kapar 

Fuldoklom reszketek
vágyban majd elveszek
Enyém az a délután
most is jó hatvan év után 

Hát így! – S még százezer
perc van idézni s hely
és mind az enyém az enyém:
ilyen gazdag vagyok én