[A tényállás…]

               [A tényállás…]

A tényállás: egy már-már sírba lépő
s egy névtelen vágyaktól égve égő
                            természetellenes szövetkezése
                            tisztázódott 
                            kajánok örömére

*

Nem mindjárt más ölébe
ha külön út elébe
hogy szemükben hasonló
fészket rakván a holló
előbb gyötrődjenek meg
mint kit betegre vertek
csak aztán még riadva
keljenek új utakra
a régit nem gyalázva
mert elveszett varázsa
inkább köszönve szépen

*

 „Van valakim” – szólt  –  és szemében
nem volt se kímélet se szégyen
s hogy a másik miként fogadja
köpött rá – állat nő alakba

*

Ha egy valaki – régi nóta
régi szöveg és régi kóta –
ha egy valaki vén továbbá
lesz a világ mind pusztasággá

A kerékből kihullt a tengely
kerül a zűr szemközt a renddel
szem fül ujjbegy – tenger galambja –
nem szállhat biztató talajra

A hiány olykor csak a mellett
olykor világot is betölthet
s úgy hogy minket is kiszoríthat
magunkon kívül is taszíthat

*                                                                                                                                  

Nem úgy mint ahogy kettőbe szakad
mert más-más célok szabják az utat
hanem mint élő húsba kés ha fut
és pusztít csak nincs semmiféle út:

valami értelmetlen roncsolás
zúzott széjjel egyszeres szép csodát
(vagy mit „csodának” vélt a dőre hit)
szaporítván a világ csődjeit

*

Undor undor üresség
kiverte alólam a földet
megy útján nélkülem
belém meg a különb-különb
félelmek éjszakák
sivatagok börtönfalak
didergések hadát veri