I. változat

                     I. változat 

                         „… ráaggatott diszeiből egy nőre”
                                                                   Ady

Ravasz nárcizmus: úgy látom magam
s úgy szerettem belé magamba,
hogy az ő szeme, orra, ajka
kapott varázs értelmet általam.

De a végső kifejlet hátra van.
Ha kiderül valódi rangja,
(hogy bádogként lapul aranyra)
aláztatása lesz határtalan.

De magamat is megutálom:
minek kellett e méltatlan szerep,
a saját-főztű kábítószerek,

hazudnom, hogy ő szép, hogy ő szeret?
Ha a tüzet magam csinálom,
szégyen ha még meg is csodálom.