[Áll a vén Zsolnay…] 

Áll a vén Zsolnay nemesen
lehajtott fővel nézi a pályaudvar
felől a felé özönlőket már hatvan-
egynéhány éve – utcatengely
városrész-tengely forog
körülötte kis élet nagyobb élet
Vállára galambok ülnek
elrepülnek
toll-testekbe bújt lélegzései

Mert él és ő a vén
ő volt a vén ő lesz a vén
körülötte újulnak mindenek
Közös apánk
azoké is kik villogó új
házakból szállnak le ide
s azoké is akik
régóta már kijárnak hozzá
ügyeik elmesélni
gyermekük és ruhájuk megmutatni
esetleg
tanácsot kérni hogy maradhat
sokáig jó bőrben az ember