Egynyári virág

                             A költő előadásában

                              EGYNYÁRI VIRÁG

     Egyetlen nyár az egynyári virágnak: teljes virágöltő.
     Nem bírok soha társa lenni. Semmiképp se bírok májusban,
júniusban például, amikor ő tíz, tizenöt vagy húszéves hévvel
szomjúsággal és éhséggel él.
     Csak izgatottan figyelhetem, talán kicsit gyanakodva, olykor
elérzékenyülten s emlékezőn: min jutott túl, min van még innen,
s hol áll egyáltalában.
     Esetleg kiszámíthatnám azt a szeptemberi vagy októberi napot,
amikor egykorúvá válunk. Csak villanásnyira. Elmegy mellettem,
de pillanatra szinkronba kerülünk.
     Aztán már csak utána nézhetek, csak tisztelhetem, ha éppen
elfog a jámborság és a kegyelet. Mert menthetetlenül elébem öreg-
szik.
    S lesz számomra aggastyán, talán soha-meg-nem-tudható tudások
tudója.
    Lesz végül kerek életű halott, amit én magamnak csak szorongva
remélhetek.