Mozdulatlanság

                                                       ifj. Kőmíves Sándor előadásában                  

                      MOZDULATLANSÁG

                 A levegő most megmeredt,
                 mint a kocsonya, vagy a jég.
                 Ha kézzel ráznám meg a fát,
                 se moccantaná levelét.

                 Hangok, miket a villamos
                 ver, vagy a döcögő kocsik,
                 vagy játszó gyermekek hada,
                 mely százrétűn kiáltozik,

                 úsznak a csönd-víz tetején,
                 s bukkannak, buknak, mint a nagy
                 vizek tetején zuhogó
                 napban a jókedvű halak.

                 A levegő most megmeredt;
                 nem  lélekzik  a föld, az ég.
                 Úgy megmeredt a levegő,
                 mint a kocsonya, vagy a jég.