KÉSŐ ESTE

Szép alkonyat izzott, szép este sötétlett,
volt kellemes élmény, dús emberi képlet,
pillám le-lehullva zár már a világtól,
szúrós-hegyes-éles tárgyai sorától.

Hát kellene lennem boldognak ilyenképp:
a percek, az órák tálam telemerték,
nyúlok nyugalommal, kígyó ha nyulat nyel,
szúnynék ha akarnék, míg nem jön a reggel.

Ám nézek ijedten, bűnbánva szemedbe,
egy nappal a mindkét sírhoz közeledve:
inkább szöges ágyon, kín gödribe hányva,
csak állna időnk meg, bárcsak ha megállna!