VACSORA

 Ha talán egyedül,
egyedül kell asztalhoz ülnöm egyszer,
ha nélküled –

Számban a jó falat megkeserül.
Tudni igyekszel,
mi történhetett,
mi dobott árnyékot szememre,
arcom minek rándul meg egyre.

Nem szólok, rágok csak, s nyelek,
csak rágok, csak nyelek.