RÁBA GYÖRGY

A vers fennsíkján

A meredélyen
a síkon vízmosáson
süppedékes felvégen
csúszkálva elterülve
négykézláb indákba léggyökerekbe
függeszkedve révülten két marokkal
apróvad szerepében
megszaggatva vérig hasítva
föltakart arccal a tetőnek
s ha nincs tovább
a fennsíkról jobbra-balra
legyűretlen új meredély
hatalma és távolról derengnek
taposatlan gőgű csúcsok.

(Csorba Győző 75. 13. 1.)