NOVEMBERI NAP ÉS NAPPAL

      Feljött, de láthatatlan –
      köd fogja, áthatatlan.
      Szavát galamb se tudja,
      hangját a csönd befutja.

      A sötétből sötétbe
      a láb botolva lép be,
      s a mell is nehezebb lesz,
      mikor lélegzetet vesz.

      Csak elindul az ember,
      s jut is szándéka ellen
      valami kedvszegőbe,
      kopasztott temetőbe.

      S nem fut riadtan onnan,
      jár a hullt, lomha lombban,
      s talán egy régi kripta
      kő-ajtaját benyitja…