Az 57-ik előtt

            Az 57-ik előtt

Még hány jön a nyárra november?
hány ünnepem ünnepelem benn?
   s víg ünnepeket? siratókat?
   múlatni, marasztani jókat?

Vágyam lassan csakis annyi:
tudjam békén idehagyni,
   ami kölcsönképpen enyém lett
   s gyereket, testvért, feleséget;

békén, hogy lépteimet ne
gyászdob-hang árnya kövesse,
   úgy nézzen akárki utánam,
   mint utca forgatagában,

mint ott néz arra, ki szürkén
általvillan szeme tükrén,
   s már nincs, eltűnt, nem is emlék,
   mert árad az, árad az új nép.