A Csorba Győző Társaság 97. hírlevelének kiegészítése.

            

Ez egy bocsánatkérő levél!

Bocsánatot kérek Bartusz-Dobosi Lászlótól a Ciszterci Nagy Lajos Rend Gimnáziumának igazgatójától és Antal Emília tanárnőtől. Ők és a Nagy Lajos Gimnázium Csorba-órája teljesen érthetetlen és értelmetlen módon kimaradtak a Csorba Emlékév eseményeinek felsorolásából, annak ellenére, hogy a Csorba-óra igen jó hangulatú és sikeres rendezvény volt.
Különösen azért sajnálom, hogy a köszönetnyilvánításból a Nagy Lajos Gimnázium, Bartusz-Dobosi László igazgató úr és Antal Emília tanárnő kimaradt, mert a rendhagyó irodalom óráról a Társaság 85. és 87. hírlevelében is megemlékeztem.

A 85. hírlevélben ezt írtam:

"Az utolsó rendezvényünk november 30-án a Nagy Lajos Gimnáziumban volt. Dr. Nagy Imre professzor tartott előadást, talán még száznál is több diák előtt Csorba verseiről. Főként arról, hogyan alakult át a fiatal költő halálverseinek komor hangulata életigenléssé. A gimnázium egykori tanulójának a gimnázium mostani tanulói előtt tartott előadása mindenki számára élmény volt. A diákok néma csendben hallgatták és óriási tapssal köszönték meg az rendhagyó irodalomórát. Nagy öröm volt számunkra, hogy a fiatalok megismerhették Csorba költészetét, mert sajnos a tankönyvek nem emlékeznek meg a pécsi költőről. Az előadás közben Csorba képösszeállítást vetítettünk. Az összeállítás itt és itt elérhető. Ha kapok fotókat az előadásról, azokat is közlöm.
Köszönöm Bartusz-Dobosi László igazgatónak, hogy az előadás megtartásához helyet biztosított, Antal Emília tanárnőnek pedig a szervezést. Nélküle ez a délután nem jöhetett volna létre. Az előadás beharangozója az iskola honlapján itt található."

A 87. hírlevélben pedig így tudósítottam:
"2. Nagy Imre tanár úr – amint arról a 85. hírlevélben írtam is – anyaintézményében a Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban tartott rendhagyó irodalomórát Csorba Győzőről. A Nagy Lajos diáklapjában, a Színes Fehér/Fekete c. lapban a gimnázium diákja, Soós Anna (12/A) az óra után riportot készített a tanár úrral. A beszélgetést itt közlöm. (Borító, 1.oldal, 2. oldal, 3. oldal)"

 Kérem az érintetteket, fogadják el bocsánatkérésemet. Nincsen mentség butaságomra, talán annyi, hogy most nem egy hírlevél felsorolásának egy mondatában, hanem külön hírlevélben olvashatnak az érdeklődők a rendezvényről. Így sokkal hangsúlyosabbá válik a köszönet.

A hibáért engem okolhatnak, de kérem, Csorbát tartsák meg jó emlékezetükben.

Tisztelő üdvözlettel: Pintér László